Az Üresség létmódjai

A kétféle születésről - 2.

2012-02-12T08:22:00.001+01:00

Frissítve

A Rend anarchiája

2012-02-07T15:41:00.000+01:00

Ami idelentről anarchiának tűnik, bizonyos szempontból a Rend hierarchikus megnyilvánulása.

C H R O N O S

2012-01-27T08:06:00.000+01:00

Zene-értőknek

2012-01-13T10:28:00.001+01:00

Az ősi "Kha-" gyök kapcsán (vázlat)

2012-01-12T14:01:00.006+01:00

A szanszkrit "kha", és az ógörög "kha" egyaránt "kerek vagy görbe forma által lehatárolt [üres] tér képzetére utal", akárcsak szinte minden olyan szavunk, ami a ka- ke- ko, ha- he- ho-, csa- cse- cso- gyökkel kezdődik. ‎

Néhány példa:

kápolna, kaptár, katlan, kampó, karabíner, kapocs, kanna, kárpit, karika, karima, kanyar, kendő, korong, köpeny, kohó, kötő, kandalló, kar, karám, kengyel, karc, karéj, kert, koponya, koporsó, kapar, kapaszkodó, kéz, kalap, korona, kád, kanál, kábel, kabin, kádár, kard, kaftán, kas, kebel, kerék, ketrec, kormány, kabát, kesztyű, kosár, kemence, hordó, hangár, hajó, harang, csatorna, csapda, köldök, közép, köntös, kaszni, keret, kép, csengő, csengettyű, cserép, csecs, csónak, csákó, cső, cseber, csavar, kagyló, horog, kocsi, ház, haj, komód, korsó, kabin, hold, hab, harap, henger, háló, hentes, határ, horog, héj, koffer, kötél, kehely, kerítés, kő, kavics, ködmön, köböl, kocka, karéj, kör- köröm, kancsó, kasza, kenyér, kalács, kapu, csarnok, csepp, csont (103 szó)

Szemiotikai Világ-válság

2012-01-09T07:55:00.000+01:00

"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."

"Minden létezik" - ez az első ellentét, "minden nem létezik" - ez a második ellentét.

Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat hirdeti".

Saṃyutta Nikāya, II. p.17

Mellékesen

2012-01-05T17:44:00.002+01:00

Érdekes jelenségre lettem figyelmes: a blogom önálló életet kezdett élni. Értem ezalatt azt, hogy rengeteg helyről elérhető már, és sokan hivatkoznak rá vagy idéznek belőle. Ez természetes és jó dolog, néha szondázom a visszajelzéseket a Google segítségével, és a lehetőségeimhez mérten.

Azonban a jelenség másik, szintén természetes velejárója, hogy sokan - leginkább válaszul azoknak, akik hivatkoznak a blogra és idéznek a blogból - elkezdték félremagyarázni a blogot, vagy beskatulyázni valaminek, ami valójában nem: és ez a jelenség viszont nem túl jó dolog.

Egyébként persze mindegy: nem az én problémám. Mindenesetre üzenem mindenkinek, hogy nem akarok a buddhista-, a hindu- vagy a keresztény vallás "jó követője" lenni: engem végső soron nem ezek a vallások vagy tradíciók érdekelnek, hanem az igazság, a doktrína, a Szent Tan, ami viszont túlmutat a vallásokon és a tradíciókon, mert bár bennük van foglalva és általuk van kinyilatkoztatva hozzá vezető út, mégis felettük áll.

Másrészt meg a Kedves Olvasó, bárhova is tartozzék is, nyugodtan tegyen fel kérdéseket nekem is, minden kérdésre szívesen válaszolok: a blog ugyanis csupán a jéghegy csúcsa.

Felhívás

2012-01-05T10:18:00.003+01:00

László András Tanár Úr - megromlott egészségi állapota miatt - komplex gyógykezelést kap,

amely meglehetősen nagy költségekkel jár.

Ebből kifolyólag azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önhöz,

hogy lehetőségeihez mérten nyújtson anyagi segítséget ehhez.

Amennyiben a segítség mellett dönt, a felajánlást a következő bankszámlaszámra küldheti el:

Erste Bank, 11600006-00000000-32968073

Banki átutalás esetén a számlaszám kedvezményezettje a Pantholokatolikus Trad. E. (ilyen formában fér el a név).

Külföldről történő utaláshoz
az IBAN: HU12 + a számlaszám; a SWIFT Code: GIBAHUHB

Bármely kérdés felmerül, kérem jelezze, azt továbbítom az illetékesnek.

Bárminemű segítségét előre is köszönjük!

Kezdetben

2012-01-01T18:49:00.000+01:00

A világ teremtett.

A világ nem-teremtett.

A világ teremtett és nem-teremtett.

A világ sem teremtett, sem nem-teremtett.

Ez "az", amikor az ürességből - név és forma lett...

Cittamatra [Yogācāra] -jegyzetek

2011-12-28T08:24:00.001+01:00

- Samvritti-satya

- Parikalpita-svabhāva

- sadayatana

- manas

"Az érzetek nem rendelkeznek méret- vagy perspektíva-markerekkel, ezeket tapasztalati úton kell elsajátítani. Leírtak eseteket, amikor olyan embereket, akik egész életüket a sűrű őserdőben élték le, ahol legfeljebb néhány lépésnyire lehetett látni, kivittek nyílt, sík terepre, ekkor ezek a személyek kezüket kinyújtva próbálták megfogni a távoli hegycsúcsokat; fogalmuk sem volt róla, hogy milyen messze vannak azok a hegyek.

A legtöbb látását visszanyert személynek nagy nehézségei voltak a látványokkal, úgy érezték, mintha fejest ugrottak volna egy szüntelenül változó, kaotikus, stabilitás nélküli, eltünedező látványvilágba. Elveszettnek érezték magukat, zavarba jöttek az állandóan változó látványtól, amely számukra nem volt biztonságosan lehorgonyozva a tárgyak és a tér világában. Mi, akik egy látványra épülő világba születtünk bele (az ezzel járó alkalmi illúziókkal, káprázatokkal, érzékszervi csalódásokkal együtt), megtanultunk úrrá lenni felette, hogy biztonságban, otthonosan érezzük magunkat ebben a világban.

Agnosia

A vak ember, a maga módján, teljes és kielégítő világot konstruál saját maga számára, tökéletes "vak identitással" rendelkezik, nem érzi rokkantnak vagy alkalmatlannak magát, éppen ezért vakságának problémája és a vágy, hogy "meggyógyítsuk", kizárólag a miénk, és nem az övé.

Egy normálisan látó személynek nem jelent erőfeszítést a nyers vizuális információból formákat, határvonalakat, jeleneteket konstruálni, hiszen születésétől fogva állandóan végzi ezt a vizuális építkezést, állandóan újraalkotja a látott világot, s így ennek elvégzésére már kialakult egy hatalmas, komplex kognitív apparátus.

A perceptuális-kognitív folyamatok nem pusztán fiziológiaiak, hanem személyesek is - nem általában a világot észleli vagy konstruálja a személy, hanem az ő saját világát - , mindez pedig egy perceptuális Selfet hoz létre, amelynek saját akarata, orientációja és jellemző stílusa van. Ez a perceptuális Self összeomolhat a perceptuális rendszer összeomlásával, megváltoztatva a személy orientációját és egész személyiségét. Ha ez bekövetezik, akkor az egyén nem csupán megvakul, hanem többé már nem úgy viselkedik, mint egy vizuális lény, nem számol be változásokról belső állapotával kapcsolatban, egyáltalán nincs tudatában saját vizualitásának, vagy annak hiányának. Ez a totális pszichikai vakság."

Részletek Oliver Sacks: Antropológus a Marson c. könyvéből.

Az apofatikus teológia allegóriája

2011-12-21T11:21:00.001+01:00

"Jézus emberi formában történt megtestesülése és születése sem fejezhető ki semmiféle nyelven, vagy ismerhető meg bármiféle nyelven,

vagy tudható bármely elme által, még a legfelmagasztaltabb angyalok közül az első által sem."

Pszeudo-Dionüsziosz

*

Az imádság olyan szenvedélymentes állapot, amely a szemlélődő lélek erős szeretete által túlszárnyalja az értelem legmagasabb ismereteit,

és eltölti Isten ismeretével.

Ha Isten tölt el téged, akkor imádkozol helyesen; ha helyesen imádkozol, akkor Isten eltölt téged.

Amikor imádkozol, ne egy látható képben állítsd magad elé az Istent.

Ne engedd, hogy értelmed akár csak a nyomát is megragadja valamely gondolatnak, hanem test nélkül állj a testnélküli előtt, és megismered.

Evagriosz Pontikosz

Kettő nem-kettő

2011-12-09T11:20:00.001+01:00

Egy

"SZÓKRATÉSZ: Az önmérséklet bizonyos rend, a gyönyöröknek és a vágyaknak a megzabolázása. Ahogy mondani szokták, hogy - tudom is én, hogyan - "erőt vesz magán", és ahogy más ilyesmiket emlegetnek, mint az önmérséklet nyomait. Igaz?

GLAUKÓN: Mindenesetre.

SZÓKRATÉSZ: És nem nevetséges ez a kifejezés: "erőt vesz magán"? Hiszen aki önmagánál erősebb, az nyilván gyengébb is önmagánál, és aki gyöngébb, az erősebb is: mindezt ugyanarról állítjuk.

GLAUKÓN: Miért ne?

SZÓKRATÉSZ: Szerintem e kifejezés azt jelenti, hogy magában az emberben - a lelkében - van egy jobb és egy rosszabb rész; s mikor a természettől fogva jobb rész a rosszabbat megzabolázza, erre mondjuk - dicséretképpen -, hogy "erőt vesz magán"; ha pedig a rossz nevelés vagy társaság révén a rosszabbik rész, amely viszont a nagyobbik, legyőzi a jobbik, de kisebb részt, ezt - mint szégyenletes dolgot - megrójuk, és az ilyenről mondjuk, hogy "gyöngébb önmagánál", és az ilyen jellemet hívjuk fegyelmezetlennek.

GLAUKÓN: Úgy látszik.

(...)

SZÓKRATÉSZ: Ami igaz, igaz, ilyesminek tetszett az igazságosság, de mégsem az ember külső cselekedeteire vonatkozik, hanem a bensőkre, valójában önmagára és önmaga részeire, amennyiben nem hagyja, hogy lelke részei ne a maguk dolgát végezzék és belekontárkodjanak egymáséiba, hanem valóban jól megveti háza alapját. Uralkodik magán, rendet tart, barátja lesz önmagának, összhangba rendezi lelke három részét önkéntelenül, mint a zenei összhang három húrját: a magasat, a mélyet és a középsőt, és ha még valami közibük esik, azt is összebogozza, és a sokból mindenképp eggyé alakulva, magát mérsékelve és harmonizálva teszi, amit tennie kell, akár vagyonszerzésről vagy testápolásról, akár köz- vagy magánügyről van szó, és mindezekben azt véli és nevezi igazságos és szép tettnek, ami ezt az állapotát megőrzi és építi, bölcsességnek e cselekvést vezérlő tudományt, igazságtalan cselekvésnek az ezt lerontó, tudatlanságnak pedig az igazságtalanságot építő hiedelmet."

Kettő

"A jóga útjára lépő bölcsnek a tett a talpköve; a jóga csúcsára érkezettnek a nyugalom a talpköve. Amikor sem érzékei tárgyához, sem a tettekhez nem ragaszkodik, minden elgondolásáról lemond, akkor mondják, hogy a jóga csúcsára érkezett. Saját énjével emelje fel énjét, ne hagyja lesüllyedni énjét; mert saját énje lehet barátja saját magának, és saját énje lehet ellensége saját magának. Ön-énje ön-barátja annak, aki önmagával legyőzte önmagát; ám aki nem ura önmagának, annak ön-énje ellenségesen ön-ellenfelévé válik. Az önmagát legyőző, megbékélt egyén a Legfelső Szellemet találja meg hidegben és melegben, jóban és rosszban, tisztességben és megvetésben. A tudással és megismeréssel megelégedő, érzékeit legyőző, az elért csúcson szilárdan megálló, göröngyöt, követ, aranyat egyformának tekintő jógit nevezik fegyelmezettnek. Barát, társ, ellenség mindegy neki, rosszakarók és jóindulatúak között középen áll, igazakra és gonoszakra ugyanúgy gondol, ezért különb mindenkinél."

________________________

Egy - Platón: Állam

Kettő - Bhagavad-gítá, VI.3-9.

A szent tehenekről

2011-12-06T12:33:00.018+01:00

"Tetteidet jógában tedd,

vonzódástól távol tartva magadat, Kincs Győztese!

Közömbösen fogadd a sikert vagy sikertelenséget,

mert a közömbösséget hívják jógának."

Bhagavad-gítá, II.48.

"Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik,

és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.

Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma.

Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek.

Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több!

Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant."

Bṛhadāraṇyaka Upanishad, I.4.10.

Az utóbbi időben viszonylag keveset foglalkoztam a Philosophia perennis (Sanātana Dharma) szempontjából eretnek szektarianizmus, tehát a tradíciótörés, doktrínahamisítás jelenségével.

Ami újabb apropót ad arra, hogy - röviden, csak a lényeget érintve, mely univerzális tendenciaként túlmutat a szóban forgó közösségen - szót ejtsek a Krisna Tudatú Hívők Közösségéről az, hogy a Krisna-völgyként ismert és emlegetett földterület használati joga 2012. január 1-től az államra száll, mivel az egyháztörvény értelmében a szóban forgó közösség (több száz másikkal együtt) jogilag már nem minősül egyháznak ("A hatályos termőföld-törvény ugyanis csak egyházi jogi személyek és magánszemélyek számára teszi lehetővé a termőföld tulajdonlását, egyesületek számára nem").

Ami ebben az ügyben konkrétan elszomorító, de korántsem meglepő, az az, amiként erre a tényre a magát az avatár Krisna (कृष्ण) transzcendentális tudatosságának birtokosaként aposztrofált közösség reagált: "tüntetni fognak, és visszakövetelik az eddig művelt földjeiket" - mindezt úgy, hogy szubjektív indíttatású, világhoz való ragaszkodásuk mellett felvonultatják a manapság igen közkedvelt közhelyeket, önmaguk paródiájává válva: "turisztikai célpont", "biogazdaság", "szent tehenek" (sic!), teljesen szembe menve a hinduizmus eredeti doktrínájával és a Védák kardinális referenciapontjaival (ne felejtsük el: a Krisna-völgy azért különleges, mert ott világiak mellett csaknem 150 "szerzetes" is él, akiknek elvileg alapvetően ismerniük és természetesen autentikusan realizálniuk és tanítaniuk kellene a Védának (वेद) ezeket az ortodox doktrínális referenciapontjait).

Nos, igen...

Tudom, hogy nem szép dolog a cinizmus, küzdök is ellene, de most azt kell írnom, hogy ha - egy rosszul lefordított Bhagavad-gítá infantilis, a lényeget elferdítő "kommentárjainak" szajkózása és a Tan feje tetejére állítása helyett - csak egyetlen sort is megértettek volna abból, amit a Bhagavad-gítá vagy a Yóga-szútra fejezetről-fejezetre a Napnál is világosabban és tisztán érthetően kifejt, nem tüntetnének semmiért és nem követelnének semmit. Bár az is igaz, hogy manapság egy szent irat vagy tradicionális doktrína autentikus ismerete inkoherens abból a szempontból, hogy profán jogi értelemben mi tekinthető "egyháznak" vagy "vallásnak": sőt, sok esetben maguk a vallási közösségek is nyíltan a szellemi materializmus és a princípiumzavar vétkébe esnek, és a jogi státuszuktól függetlenül azt gondolják, ebből a szempontból nagyon is számít, hogy van-e földje, mennyi híve van, vagy hogy jogilag igényt tarthat-e az adó 1%-ára egy közösség, ezzel totálisan és menthetetlenül elvétve és aprópénzre váltva fel a metafizikai Célt, annak ellenkezőjét igenelve.

A magyar tradicionális iskola több szerzője sok esetben feltárta ezen szekták morfológiáját, belső szerkezetét, de ezek a feltárt tények mind "lényegtelenek" ahhoz képest, ami a fő jellemzőjük ezeknek a közösségeknek: a Kali-yuga által determinált áramlatok és eszmék jelenléte, szellemi és metafizikai tudatlanság által átitatott, felesleges és érthetetlen ál-tanítások, ál-beavatások, materializmus és kvázi-teizmus, hamis definíciók és a szavak jelentésének kiforgatása. Ezt a tényt semmi sem bizonyítja jobban, mint az a felháborodás és értetlenség, amit az egyháztörvény okozott azon közösségek körében, akik elvesztették egyházi státuszukat (tisztelet a kivételnek). Mozgalmak indultak, virtuális és valóságos tiltakozások alakultak, sajtóközlemények láttak napvilágot, ezzel éppen az egyházak által önként felrúgva az állam és a vallás közti - valójában sohasem realizált - "határvonalat" (a legtöbb közösség, aki azt gondolja, hogy az "eredeti hinduizmust" képviseli, és azt szajkózza, hogy a "nyugati társadalmak" mennyire "élhetetlenek", és a "nyugati államformák" mennyire "profitorientáltak" és "lélektelenek", elég ellentmondásos és inkorrekt módon éppen ezen társadalmakon és államformákon élősködnek anyagilag, és vérig vannak sértődve, ha egy ilyen állam és/vagy társadalom megvonja tőlük a támogatást).

A doktrínális szempontból fontos lényeg azonban - most is - szükségszerűen homályban maradt.

(Vesd össze: Bhagavad-gítá II. 42-46.)

Az tudniillik, hogy az egyházi státuszukat 2011-től jogilag elvesztett közösségek nagy része eddig sem felelt meg az "egyház" vagy "vallási közösség" autentikus, a metafizikai önmegvalósítás felé orientáló, tradicionális doktrínákon alapuló kritériumainak - mely kritériumok egyébként a józan ész segítségével is könnyűszerrel át- és beláthatók. Azt ugyanis, hogy kizárólag a horizontális, síkvilágbeli szempontok és feltételek állnak a fókuszban, nem éppen nevezném helyes alapállásnak: a "hol", a "mit", a "miből" és a "mikor" kérdésköre merően profán, a külsődleges jelenségvilággal bíbelődő, közönséges tudatot követel és feltételez, amennyiben ezek nem mint puszta eszközökként, a mulandóságnak alávetett feltételrendszer által diktált horizontális körülményekként jelennek meg, hanem "életbevágóan" fontos, lét- és öndefiníciós kérdésekként (mint tudati ragaszkodások az egóhoz és az illúzióhoz). Az ezeknek a körülményeknek való behódolás során ráadásul a szekták és a tudatlanságban leledző követőik a "szent cél érdekében" minden útjukba kerülő dologra ráaggatják a Kali-yuga valamennyi álruháját: az ájtatosságot, a nem létező referenciapontokra való hivatkozásokat, az álszenteskedést, a rögeszmés félremagyarázást, az önigazolást és az önalávetést: a háború minden eszköztára immár rendelkezésre áll.

Ma - a dolgok természetéből adódóan - a mennyiségi popularizmus és a profán jog mögé bújik minden olyan dolog, ami nem képes önmagát önmagában igazolni. Természetesen joga van tüntetni bárkinek, ahogy joga van vallási meggyőződésből tanokat hirdetni is. Az azonban nem jogi, hanem a Kali-yuga által determinált etikai-morális kérdés, hogy mennyire igazságos ezekkel a jogokkal élni, sok esetben visszaélni - a Dharma szempontjából.

Mit lehetett volna tenni? Szerintem a Krisna tudatú hívők közössége akkor járt volna el helyesen és a Krisna-tudat szellemében, ha - a Bhagavad-gítá tanításának megfelelően* -, szemrebbenés nélkül átlátja és tudomásul veszi a helyzetet, "lemond tettei gyümölcséről", tudván: "minden dolgot a Természet törvényei művelnek, csupán az önösségtől megtévesztett egyén gondolja: 'Én vagyok a cselekvő'" - és feloszlatja önmagát.

Persze ehhez olyan létszemléleti pozíció lenne szükséges, melynek megléte eleve kizárta volna egy ilyen közösség létrehozását.

Ez a Kali-yuga paradoxonja, ami sok esetben nehézzé, vagy egyenesen lehetetlenné teszi a megértést az ilyen közösségek tagjainak a részére. Írásom célja így nem is ez, hanem csupán egy magasabb szempont megadása volt.

_____________________

* "Szóvirágokat ismételgetnek a balgák, a Védaigék tisztelői, s azt vallják: egyéb nincs, Pártha. Vágyaik rabjai, égi örömökre vágynak, s szertartások özönével kísérik, hogy gyönyörökhöz, hatalomhoz jussanak, ám tetteik gyümölcséül csak újjászületést nyernek tőlük. A gyönyörökön-hatalmon csüggők elméjét elbódítják ezek az igék, s nem érik el elmélyedésben a gondolat határozottságát. A Védák a dolgok hármas jellegére vonatkoznak; te szabadulj meg e hármasságtól, Ardzsuna. Ellentétpárokkal szemben közönyösen, szilárdan állva az igazságban, birtoklás vágyát levetkőzve, uralkodj magadon. Amennyi haszna egy kútnak van, amikor mindenfelől vízözön árad, annyi haszna van az összes Védából a tisztán látó bráhmannak." Bhagavad-gítá II. 42-46.

_________________

Frissítés: a tüntetésről készült Index-videó itt látható.

Fontosnak tartom újra kiemelni, hogy az 1966-ban, New York-i székhellyel alapított szekta (ISKCON), melyből 1989-ben Magyarországon is létrejött a Krisna Tudatú Hívők Közössége, a videón szereplő (3:20-3:34) definíció szerint természetesen nem egyenlő magával "a" hinduizmussal, és nem képvisel "egymilliárd hívőt": a hinduizmusnak csupán egy olyan felhígított, nyugati fogyasztásra szánt export vadhajtása, ami csak nyomokban tartalmazza az eredeti szellemiséget, és - kiadványaik tanulmányozása, azok összevetése az autentikus primer forrásokkal, valamint a tagokkal történt levelezések és beszélgetések alapján - az is kijelenthető, hogy tökéletesen félreérti mind az Isten (Önvaló)-fogalmat, mind a megszabaduláshoz vezető doktrínát, diszciplínát (tehát magukat a Védákat is, melyre oly sokszor hivatkozik előszeretettel). Ezzel természetesen most sem vitatom, és soha nem is vitattam a jó szándékot, ami a közösség tagjait és a követőit illeti. Azonban a Felébredés eléréshez a jó szándék megléte egy emberben meglehetősen kevés, és korántsem elégséges feltétele annak, hogy valóban megértsen egy szent doktrínát, különösen olyat, ami évezredeken keresztül titkos tanításokon keresztül hagyományozódott át kizárólag az arra érdemeseknek.

(zen vázlat)

2011-11-30T17:11:00.004+01:00

az elme kiüresítése azt jelenti, hogy az üresség jeleit megfosztjuk az elme által ráaggatott képzetektől (aszemiotizált üresség)

(Fordított sorrendben)

Cím nélkül

2011-11-27T10:51:00.000+01:00

A név-és-forma előtti Üresség és a név-és-forma utáni Üresség egy és ugyanaz.

A név-és-forma belső, relatív (inanitas privativum) ürességéhez képest ez Más-Üresség.

F - aforizma

2011-11-25T12:44:00.000+01:00

A világot nem atomok alkotják, hanem elképzelések.

A Szaturnusz megfigyelése kapcsán

2011-11-16T16:38:00.003+01:00

"- Mi az, ami megjelenik?

- A nem-létezés egy szerkezete.

- Mi a nem létezés egy szerkezete?

- A tudat, ami által [a függő] összetevődik."

Vasubandhu : Tri-svabhava-nirdeśa, 4-5.

"A dolgokról Timón szerint Pürrhón azt állítja, hogy mind egyaránt különbség nélküliek, nélkülözik az állandóságot, vagy: meghatározhatatlanok, rögzíthetetlenek és megítélhetetlenek.

Emiatt érzéki képzeteink és véleményeink nem is igazak és nem is hamisak. Emiatt azután nem is szabad hitelt adnunk nekik, hanem vélekedéstől mentesen, elfogulatlanul és rendíthetetlenül kell élnünk, minden dologról kijelentve, hogy semmi sem inkább létező és egyszersmind nem létező, vagy hogy létező és egyszersmind nem létező, vagy nem is létező és nem is nem létező."

Euszebiosz: Preparatio evangelica, XIV, 18, 2-4.

November 13-án, vasárnap hajnalban egy 60x900-as SkyWatcher refraktorral első ízben figyeltem meg a Naprendszer hatodik bolygójának a Szaturnusznak (♄) a Földre vetülő képét, és ezzel a megfigyelésemmel igazoltam néhány föltevést az érzékelést/észlelést illetően.

Az observantia remek iskolapéldája volt annak a közismert ténynek, hogy általában nem magukat a dolgokat látjuk, hanem a dolgokra rátelepedett elmebeli-fogalmi reprezentációkat gondoljuk el (ld: yogacara). Ezt a jelenséget tovább bonyolítja a tény, hogy a bolygó a Földtől mintegy 83 fénypercre található, tehát a teleszkóp lencséjét elérő fény kb. 83 perccel korábbi állapotát mutatja a bolygónak: effektív a múltat figyeljük meg, amikor a kozmoszra tekintünk, nem a jelent, így a megfigyelés konkrét tárgya a képzetes (ti. a csak az elmében interpretált, kvázi-objektív, relativisztikus) időhöz képest már nem-létező. (A megfigyelt bolygó az égbolt mozgása miatt folyamatosan kiúszott a teleszkóp mezőjéből, folyamatosan utána kellett korrigálni a precíziós mechanika finom mozgatásával. Az más lapra tartozik, hogy ezt a jelenséget hogyan interpretálják a különböző kozmológiák: a Föld körül keringő kozmosz, vagy a Föld saját tengely körüli mozgásának tudják-e be. Bármi megteszi.)

A megfigyelt kozmikus objektumok prekoncepciók és név nélküli formájának kontemplálása sajátos élményt nyújt: én is igyekeztem elvonatkoztatni a megfigyelési tárgytól, és kiüresíteni elmémet az elő-föltevésektől.

Arra a megállapításra jutottam, hogy a Szaturnusz névre hallgató bolygónak, a 83 perccel a megfigyelés előtti környezetében (!) a teleszkópon keresztül látott formák valóban megegyeznek a Galilei által lerajzolt formákkal, mielőtt azokat értelmezni próbálta/próbálnánk volna természetesen.

A Szaturnusz gyűrűjének nevezett formáció számomra is úgy tűnt fel, mintha két kisebb fényes félhold lenne a bolygó körül, majd – hasonlóan az un. „billenő képekhez” – egyszer csak láthatóvá vált maga a gyűrű (ennek előföltétele volt azonban, hogy rendelkeztem azzal az képzettel, hogy a Szaturnusz körül kozmikus bolygóközi törmelékből álló gyűrűrendszer található). Az "elme tanításával", tehát az emlékezet közbeiktatásával sikerült visszabillentenem a látott képet a gyűrűről a kétoldalt félholdakkal övezett bolygó képére. Erről a három tagból álló látványról így ír maga Galilei: "a bolygó nincs egyedül, hanem három részből áll, amelyek majdnem érintik egymást és soha nem mozdulnak el egymáshoz képest." (Ezt a látványt kissé befolyásolta az élesség illetve a nagyítás megválasztása is.)

Az első megfigyelésnél erősebb nagyítással a Jupiter (♃) felhősávjait is sikerült kivenni a teleszkópban, két egymással párhuzamos, homogén, sötét vékony vízszintes csík formájában.

A Galilei-féle Jupiter-holdak megfigyelése kapcsán

2011-11-02T11:31:00.000+01:00

2011. október 29-én este, a Kos (Aries) csillagkép alatt, megfigyeltem a Jupiter négy, Galilei által 1610-ben felfedezett holdját. A megfigyelésre azért került sor, mert Feyerabend, Kosetler és Eco több ízben is felhívták a figyelmet arra a jelenségre, hogy a "tudományos megfigyelések" és "felfedezések" során rendkívül sok szubjektív, ellenőrizhetetlen és következetlen pszichológiai tényező is közre játszik, valamint hogy a "tudomány" által hitelesített "módszerek" a legtöbbször zsákutcáknak bizonyulnak, vagy legalábbis át kell hágni azok szabályait ahhoz, hogy igazi eredmények szülessenek, a megismerést elősegítendő. Ezt a jelenséget számos példával illusztrálják is, többek között Galilei következetlenségeivel, azonban magam is szerettem volna meggyőződni arról, hogy egy teleszkóp alkotta kép a Jupiter környezetéről konkrétan hogyan is észlelhető, és hogy a mostani megfigyelésnél vajon felbukkannak-e az általuk leírt jelenségek.

A kísérlet sikerült. Három megfigyelőből egy ember nem látta a szóban forgó holdakat, másvalaki számos kísérlet során csak egyszer, én - miután egyszer sikerült befognom őket, és a szemizmaim hozzászoktatásával, valamint a látvány memorizálásával (ezt hívja Feyerabend "teleszkopikus érzéknek") - bármikor képes voltam meglátni a teleszkópban a holdakat, természetesen a távcső élességének némi utókorrekciója után (amire azért volt szükség, mert jól láthatóan minden ember szeme másképpen viselkedik a távcső használata során: ahhoz, hogy megjelenjen az éles kép, más-más megfigyelőnél eltérő élességet kellett használni a beállítás során - sőt, lehet, hogy nem is volt két egyforma beállítás? - ami szintén a szubjektív elemet igazolja).

A megfigyeléskor készített rajzom:

A holdak (balról jobbra): Ganymedes (G), Io (I), Europe (E), Callisto (C).

A kísérlet folytatódik, nagyjából tíz nap múlva, amikor is a Jupiter és holdjai mellett a Szaturnusz és a Mars is megfigyelésre kerül, amit összevetek Galilei megfigyeléseivel és tapasztalataival, valamint Feyerabend, Eco, Kosetler elméletével.

A gyakorlás határtalan helyének kapuja

2011-10-21T10:04:00.000+02:00

A kétféle születésről

2011-10-07T10:49:00.007+02:00

Mint arról már korábban írtam, a szülés és születés populáris kérdése kapcsán szinte minden esetben a lényeg siklik el, és a valódi - ontológiai-doktrínális - aspektus kifejtetlenül, észrevétlenül homályban marad.

A témához kapcsolódva gondolatébresztőként szeretném megismertetni az olvasót két kifejezéssel, amit a latin nyelveben a születésre használnak, de amelyek közül kizárólag csak az egyik értelmezés ismeretes az emberek előtt. Az egyik a "natalis", a másik a "lucina" terminus. Ez a két szó megfeleltethető az általában vett jelenségek (esetünkben a szülés, születés) kétféle aspektusú ismeretének, értelmezésének is: a rejtett és a látható, a közönséges és a magasabb rendű, a látszólagos és a valódi, a horizontális és a vertikális aspektusnak.

A "natalis [nascor]" a megnyilvánult természet egészére vonatkozó alaptörvényt, esszenciálisan kondicionált sajátságot fejezi ki: a születést, a keletkezést (melyek az elmúlást, az enyészetet, a halált is automatikusan magukkal implikálják, mert az a karmikus, "az árral úszó" reinkarnáció, az újraszületés világa is egyben), és ami a metafizikai tudatlanságban álló, téves önazonosítású emberre vonatkozik.

Ezzel szemben a "Lucina [lucanus, lucus]" kifejezés azon valóságot foglalja magában, ami csak azé a szellemi Emberé lehet, aki felébredve a szellemi tudatlanságból - meghalva illuzórius "énjének" - megismeri Önmagát: a Fényből való születést.

Mindkét szó jelöli a születés római istenét is, ámde mint említettem: kétféle születésről van szó, amiben az első a körforgás-szerű újraszületés, a második pedig egy magasabb, metafizikai értelemben vett szellemi újjászületést jelent, amit a "gyermek fényre való megszületésének" szimbóluma jelenít meg a latin-római mitológiában.

Ide kapcsolódóan meg kell említeni azt a széles körben elterjedt populáris tévhitet és doktrínahamisítást, miszerint a keleti vallások a "reinkarnáció", a "lélekvándorlás" tanát hirdetik. Ezeknek a doktrínáknak valóban kardinális jelentőségű momentuma az újraszületésről szóló tanítás, viszont ezt a tanítást az esetek nagy részében tökéletesen félreértik és félremagyarázzák.

Az újraszületésről a Buddha ugyanis azt mondja, hogy a tudatlanság által kondicionált név-és-forma az, ami a konvencionális igazság és a "képzetes természet" szintjén újralétesül, tehát pusztán a nem-Én állandó változásban álló karmikus alanytudati aggregátuma, ami ismételten megjelenik (Vasubandhu ezt a tudatot a "nem-lét szerkezetének" nevezi), mely okozatiságtól függő feltételes keletkezés által a Létszomj miatt bomlik ki, és amely azonos is az előzővel, és nem is azonos, hasonlóan a mécses lángjához, amit egy másik mécses lángjával gyújtottak meg. Ezért amikor Sziddhártha herceg a Középutat feltárva Felébredt, a létörvénytől való teljes függetlenné válásakor közömbösen szemlélte a korábbi, üres testet öltések szimultán megjelenő hatalmas sorát, mint amik nem hozzá tartoznak, és valójában soha nem is volt "Ő".

A hinduizmus autentikus doktrínái fentiekkel teljes összhangban szintén egy téves, a Kozmikus Illúzió és Játék (māya, līlā) hatása alatt álló auto-identifikációt jelölnek meg a karmikus újralétesülések okaként (amikor az alany saját magának vél olyan jellegeket, ami nem Én): ez a kötöttség minden darsana doktrínája szerint csakis a metafizikaira vonatkozó Tudással szüntethető meg: az Én igazi ismeretével, a Felébredéssel, amikor a definiálhatatlan Alany, az univerzális Szellem vagy Tudat mindentől függetlenné válva közömbösen szemléli a karmikus cselekedeteket, születést és halált, mint ami nem érinti meg Őt, hiszen a mozdulatlan, mindenütt jelen lévő és halhatatlan hogyan is halhatna meg, hogyan is születhetne újra? Ami meghal és újraszületik pusztán a tudatlanság késztetései, a név-és-forma horizontális világa, a "kis én", a "pszeudo-ego" kábult illúziója, a mulandó és esetlegesen kondicionált pszichofizikai "egyéni lélek" mely fátyolként takarja el a Szent Szellem vagy Tudat Létvalóságát.

A Tao te king azt írja, hogy "a bölcs ember nem emberi, neki a dolgok mint szalmakutyák", hiszen őt az "Út szülte", mely "folytonos és névtelen".

A kereszténység és az iszlám szintén egyöntetűen állítják, hogy az egyéni léleknek "meg kell halnia", azt "meg kell tagadni" ahhoz, hogy az Istennel való misztikus egyesülés egy - a fenti értelemben vett - újraszületésben létrejöjjön, úgy, hogy az valójában sohasem szűnt meg, csak látszólagosan, az "egyéni lélek" késztetései, "bűnei" által.

Nos, a sort a végtelenségig lehetne folytatni, de a primer szövegekből látható, hogy aki a létesülések világában megjelenő sorozatos újraszületéseket egy stabil entitás újratestesülésének, reinkarnációjának nevez, nem ért semmit a Szent Tanból, és ahhoz hasonlatos, aki a barlang falán lévő árnyékok törvényszerűségeit fogja fel az azokból kikövetkeztetett Tűz valóságnak, megjelenési formájának, a Fény vagy a Nap valódi ismerete, tehát a barlangon kívüli világ megpillantása nélkül.

A Beavatás Kútja

(Quinta da Regaleira, Sintra, Portugália)

A kis üresség

2011-09-29T07:53:00.000+02:00

A teljes ürességről

2011-09-14T21:37:00.000+02:00

Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe-halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés: a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz,
aki igazságos lett, király lesz,
a király az eget követi,
az ég az út-at követi,
az út örökkévaló,
és minden rendjén-való.

Tao te king, 16.

Nagarjuna-axióma

2011-09-14T10:05:00.000+02:00

A névlegesen létező világ (nāma-rūpa) jelenségei az ön-üresség verzionális permutációi.

Korunk rasszizmusáról

2011-09-13T17:54:00.001+02:00

"A bölcs szemében egyforma a szertartástudó, jámbor pap, a tehén, elefánt, kutya, kutyahús-evő pária.

Akiknek gondolatait ez az egyformaság uralja, már ezen a földön legyőzték a születést és halált;

mert a hibátlan Brahman egyforma, s így ők a Brahmanban lakoznak."

Bhagavad-gíta V.18-19.

Korunk rasszizmusának kétféle arca létezik: ezek a "ti" megvetése, és a "mi" dicsőítése.

Csak ezeket messze elhagyva látható, hogy valójában minden: Ő.

Sunyabhava - az ürességmeditáción túl

2011-09-08T10:58:00.006+02:00

शून्यभाव

śūnyabhāva / sunyabhava

Ürességkontempláció [contemplatio inanitas].

A tudatos lét realizációja, melyhez képest minden "más" üresség[természetű]ként jelenik meg.

Megfordítva: az ürességtermészetű jelenségekhez képest ez a tudatos lét: "a" Más-Üresség.

________________________

(A bháva (bhāva) terminus nem csak "létesülést, létet, létezést" jelent, hanem "szemlélődést, tudatosítást" is.)

*

Nietzsche: Emberi - túlságosan is emberi

2011-09-07T10:21:00.001+02:00

________________________

Részlet minden tekintélyelvi alapon működő népszerű szektának és szellemi-vallási "közösségnek".

Az ifjú Lin-Csi vándorlásai

2011-09-05T20:50:00.001+02:00

*

Párbeszéd a Holddal a Fehér Igazgyöngy kolostorában.

Anyagi javakért imádkozni: ateizmus

2011-09-02T10:56:00.001+02:00

"Bizony mondom, nem más-világokban és nem megváltó vércseppekben:
hanem a testben hisznek legjobban ők maguk is,
a maguk magában-valója pedig nem más nekik, mint a testük maga."
Nietzsche: Így szólott Zarathustra [A más-világolókról]

Némi magyarázat: az anyag, a matéria: illúzió, nem-valóságos képzet. Maga "a" semmi. A materializmus: látens egoizmus.

Isten: Szellem. Semmi sem mondható róla szavakkal. A Lét transzcendens és immanens valósága. Nem "valami". Nem "külső". Semmi sem "az". Neti-neti.

Ahhoz, hogy Istennel (ti. a Létvalósággal) "eggyé váljunk", csupán a látszólag külsőként megjelenő illúzióktól kell megszabadulnunk (mivel: Regnum Dei intra vos est), "meg kell tagadnunk" virtuális képzet-önmagunkat, közömbösnek kell maradnunk afelé, és a helyes megkülönböztetés kardjával magunk mögött kell hagynunk az érzéki, romlandó világot: ez pedig csakis a tudatlanság felszámolásával lehetséges, valódi Önmagunk megismerése által.

"Aki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint."

Meditációinkban fel kell ismernünk minden dolog ürességtermészetét: minden körülményt egy-formaként kell felfogni, ezután pedig létrejön a neutrális kontempláció állapota.

Aki ehhez képest az anyagi javakat áhítja, azokért imádkozik, egy jobb földi (!) életre vágyik, az Evangéliumokat pusztán szó szerint képes értelmezni, és nem látja a szavak mögött rejlő magasabb valóságokat, melyeknek a betűk pusztán szimbólumai, az nem látja Istent sem, nem érti az Evangélium egyetlen igazi üzenetét: "én és az Atya egy vagyunk"; "Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek".

Hérakleitosz folyója

2011-09-01T17:54:00.002+02:00

Mai tudományos hír:

"Elképzelhetetlen csillagot fedezett fel a világegyetem peremén egy nemzetközi kutatócsoport: az SDS J102915+172927 katalógusjelű objektum tizenhárommilliárd éves, vagyis az ősrobbanás után mindössze hétszázmillió évvel született, és megkérdőjelezi az elfogadott csillagképződési elméleteket."

Némi korrekció.

Ha a csillag fénye hétszázmillió éves állapotot mutat, akkor a csillag "most" in concreto hétszázmillió éves: a 13 milliárd éves kor úgy jön ki, hogy hipotetikusan feltételezzük, hogy 13,7 milliárd éves a kozmosz, amiből kivonjuk a vöröseltolódás által számított távolságát, így tehát csak elméletileg 13 milliárd éves.

Magyarul ténylegesen egy 13 milliárd évvel ezelőtti múltbeli állapotot látunk, és ha ez így van, akkor a csillag is valóságosan 700 millió éves, nem pedig 13 milliárd éves.

Minden állapot a kozmoszban egy nem-ténylegesen-létező állapotot mutat: a múltét.
Még a Hold is 1 másodperccel ezelőtti, a Nap pedig több, mint nyolc perccel ezelőtti állapotában látható.

(Egyébként elvileg semmi különbség sincs az elektronmikroszkóp és a Hubble űrteleszkóp által közvetített képek között: az egyik "a még nem", a másik "a már nem" világa.)

Az ember állandó késésben van az univerzum érzéki jelenségeihez képest: érzékfeletti, kozmikus jelen csak a tudatban lehetséges, ha megtisztul minden mástól, és csak önmaga marad.

A tudatnak ez a misztikus, belső üressége ugyanaz, mint a kozmosz Üressége.

Hérakleitosz folyója csak az elmében létezik...

*

*

előadásvázlat (részlet)

2011-08-31T13:01:00.001+02:00

"Az egyetlen alapvető előítélet, amelyre az összes többi visszavezethető, az az állítás, hogy léteznek rajtunk kívül dolgok; olyan vélekedés ez, amely - mivel nem alapokra és következtetésekre támaszkodik (hiszen nincs egyetlen kifogástalan bizonyítása sem), és mégsem írtható ki semmilyen ellentétes bizonyítással - közvetlen bizonyosságra tart igényt; de mert valami tőlünk egészen különbözőre, sőt velünk ellentétesre vonatkozik, amiről sehogy sem láthatjuk be, hogyan kerülhet be a közvetlen tudatba, ezért semmi másnak nem tekinthetjük, mint előítéletnek, amely attól, hogy velünk született és eredendő, még nem kevésbé előítélet."

F.W.J. Schelling

Schelling fenti gondolata az egyik kulcsa is lehet annak, hogy megérthessük a függő keletkezés valódi jelentését, és a Yogacara-buddhizmus eszméit: e kettő ugyanis kardinális jelentőséget tulajdonít a tudat valódi természete felismerésének.

A théraváda függő keletkezés doktrínája a "tudatlanságot" (avidya: ti. "illúzió") teszi meg mintegy a szamszára okává, alapfeltételévé, a yogacara pedig az "elfedettségben álló" tudat létrégióját, azon belül is a képzelt-jellgű természetet, ami felett még két szubtilisebb, tudati létszint található.

Mind az egyiknél, mind a másiknál megfigyelhető, hogy az alapfeltételek csak egy korrelációban értelmesek: a tudatlanság jelensége mint létező csak úgy lehet értelmes, hogy ha feltesszük egy olyan tudat létezését, ami mentes a tudatlanságtól (az illúzió-jellegtől), és a kettősségben, illetve a fogalmi meghatározottságban való létezéstől, így tehát a késztetésektől, a név-és-forma világától, az érzékektől stb. is.

Megjegyzés:

A függő keletkezés mintegy automatikusan a Tiszta Én létezését is tételezi.

(...)

Az elfedettségben álló relatív tudati létvalóság (samvritti-satya) pedig szintén csak úgy lehetséges, hogy ha ahhoz képest létezik egy nem-elfedett tudati létvalóság, mely valóban önmagában álló és transzcendens (ez hasonló érvelés ahhoz, mint ahogy a Buddha a nirvána létezése mellet érvel: ha nem létezne ugyanis nirvána, megszabadulás sem létezhetne a szenvedésből, de mivel létezik a szenvedés megszüntetése, nirvána is létezik).

Megjegyzés:
A nagarjunai érvelés, ami megsemmisíti a csak fogalmiság világában létező, egymással ellentétes szavakat, itt nem érvényes, mert a nirvána (és a más szavakkal jelölt létvalóság, pl. Tiszta Én, Tudat, Üresség stb.) független a fogalmiság világától, ahhoz képest transzcendens.

(...)

Hogy a látszólagos ellentmondást feloldjuk, meg kell érteni: a pszichofizikai-individuális aggregátum, amit tévesen az "énjüknek" gondolnak az emberek (ami a határfelület-médiuma a tudatnak), és a Tiszta Tudat vagy Tiszta Én, ami ahhoz képest transzcendens, valójában egybeesnek egymással, pontosan úgy, ahogy a Mahajána buddhizmus dzogcsen-tanításai vagy a hinduizmus advaita-védánta doktrínái bemutatják és leírják. Ezt az egybeesést azonban nem ismerik fel a hétköznapi tudatossággal élő emberek (ez a samvritti-satya létrégiója), és azt gondolják, létezik valami más dolog is a[z ön-]tudaton kívül.

(Nagarjuna tetralemmája ebből a szempontból teljesen használható a fogalmi jelenségek és fenomének világára.)

*

*

A "különböző" és a "Más[ik]"

2011-08-26T10:33:00.001+02:00

Adalék a "más" [lat. 'alteritas'] és a "különböző" [lat. 'differens'] kifejezések jobb megértéséhez a "zsentong" buddhizmus tanulmányozásához.

Az érzékekkel és a tudattal felfogható, formával és névvel létező dolgok egymástól valójában nem különböznek:

ezek összességéhez képest azonban létezik egy önmagában álló "Más[ik] Üresség", mely magában is foglalja a kozmoszt,

annak minden létszintjével együtt, illetve nem is foglalja magában; sem nem különbözik tőle, és különbözik is,

miközben megmagyarázhatatlan módon teljesen Más ahhoz képest.

Regnum Dei Intra Vos Est

2011-08-11T10:12:00.000+02:00

Milyen messze van a megszabadulás, a Felébredés?

Mindig olyan messze, amennyire a szellemi útra lépett vándor messze van Önmaga megismerésétől, az egó kialvásától.

Advaita

2011-08-11T08:12:00.000+02:00

A reggeli meditációban ráébredtem, hogy mennyire jelentőségteljes és mély szimbóluma és jelentősége van annak,

hogy a valóságot eredetileg nem "Egynek", hanem "nem-kettős"-nek írják a szövegek...

A két terminus által jelölt ontológiai valóság között ég és föld a különbség.

Aki ezt megérti, érti a dolgok nagy részét.

Az Önkorlátozásról

2011-08-09T08:16:00.000+02:00

Beati Pauperes Spiritu Quoniam Ipsorum Est Regnum Caelorum.

Biblia Sacra Vulgata, Matthaeus, V.3.

A hétköznapi világról

2011-07-27T07:34:00.000+02:00

"Nem értik meg, hogy a szkeptikus nem a filozófiai elmélet szerint alakítja életét (mert nem lenne aktív, amennyiben ehhez igazodna),

hanem nem-filozófiai megfigyelései alapján abban a helyzetben van,

hogy válassza az egyik dolgot, és kerülje a másikat."

Sextus Empiricus in four volumes, III. 464-465

A tudat (vijñāna ) kapcsán

2011-07-18T11:23:00.001+02:00

visum, i, kn. [r. video]

1) látmány, tünemény, jelenés (vesd ö. visus), turpe; küln. A) álomlátmány. B) valami tünemény, a mely jósjelt foglal magában, v. verum, falsumve.
2) külső érzéki benyomás által eredt képzelet valamiről, «képzelmény» (Ciceronál a görög fantasia fordítása).

video, vidi, visum, 2. [eidw]

I. cs.
1) lát átalán: v. aliquem, rem; még önállóan v. acriter, éles látása van. Küln. A) v. somnia, álmodik, álomlátó; v. aliquid in somnis vagy per quietem, álmában. B) átv. ért. v. diem stb. megél, megér. C) (költ.) átalán érzékkel stb. észrevesz, fölfog: v. terram mugire, hallja, v. plus naso quam oculis, abies v. casus marinos, megpróbálja.
2) fölkeres, megkeres, meglátogat, valakihez megy, aliquem.
3) rátekint, megnéz, aliquem. Innen «néz»; A) (színk.) me vide, hagyd magad rám, bizzál bennem! B) quin tu me vides? tarts engem szemmel, hogy viselem magam (kövesd példámat).
4) átv. ért. szellemi látásról, A) észrevesz, megjegyez, aliquid, multa vitia in aliquo. B) belát, megért, lát, illud frustra accidisse; plus v., nagyobb belátással bir; v. in futurum, a jövendőbe lát; néha v. animo, előre lát. C) megfontol, meggondol, meghány vet: videamus illud; quamobrem haec videnda, ezt kell megfontolni. D) szemmel tart, czélba vesz, törekedik valamire, magnam gloriam, imperia immodica. E) figyelmez, hozzálát, valamire ügyel: vide scribas, láss hozzá, hogy irj. Küln. a) vigyáz, megó, megőriz stb.: videndum est ne obsit benignitas; vide quid agas; videant ne sit periniquum, vigyázzanak v. figyelmezzenek, hogy méltánytalanul ne cselekedjenek, ellenben, vide ne sit necesse bajosan v. nehezen leszen reá szükség; b) jövendő multban a) mikor a beszélő valamit máskorra hagy: de illo alias v., a mi őt illeti, máskor fogom róla a szükségeseket elmondani; quae fuerit causa, mox v.; b) mikor valamit más meggondolására biznak: illud ipse viderit, azt lássa ő, éppen így de hoc tu ipse videris; sitne malum dolor necne, Stoici viderint, azt lássák a stoikusok. F) valamire v. valakire gondoskodik, gondja van: v. negotia alicuius; v. cibum, prandium alicui, gondoskodik; v. sibi, magára gondja van.
II. szenv. videor,
1) (ritkán) látják, előtünik, megjelen: hostium copiae visae sunt; visus sum, láttak; videri debet, quales sint.
2) rendesen tetszik, látszik, valaminek lenni látszik, mutatja magát, mutatkozik, valaminek tartják: homines hic habitare videntur; aequum id mihi videtur; videris (esse) doctus, úgy látszik, hogy tudós vagy, si mihi videtur sapientissimus qui etc., úgy tetszik nekem, hogy az a legbölcsebb, a ki stb.; videor mihi satis dixisse, azt gondolom hogy eleget szólottam, v. satis dixi ut mihi visus sum, a mint nekem tetszett; (ritkán) vult videri, se esse sapientem, bölcsnek akar látszani.
3) küln. egysz. videtur helyesnek, jónak látszik, tetszik, véleményem, akaratom, od stb.: nunc mihi visum est scribere, jónak láttam, tetszett; si videtur, ha tetszik; mitteret cum imperio quem ei videretur (sc. mittere), a kit jónak lát. Küln. A) hivatalos v. hatósági vélemény v. határozat nyilvánításánál: pontifices decreverunt videri, illam aedium partem posse restitui, hogy az a nézetök; Verres pronunciat videri etc., hogy az az akarata; senatui visum est etc. B) valakinek tudományos, jelesen bölcseleti nézete felhozásánál: non mihi videtur, ad beate vivendum satis posse virtutem.

Metszéspontok

2011-07-04T12:48:00.002+02:00

"Minden tény mértéke az ember, azoké, melyek léteznek, abban, hogy léteznek;

azoké, melyek nem léteznek, abban, hogy nem léteznek.

(...)

Minden dologról kétféle, egymással ellenkező beszéd lehetséges."

Prótagorasz (Πρωταγόρας)

"Ez a világ, ó Kacsajana, az állítástól és a tagadástól függ..."

"Minden létezik" - ez az első ellentét, "minden nem létezik" - ez a második ellentét.

Mellőzve e két ellentétet a Tathágata a középső utat hirdeti".

Saṃyutta Nikāya, II. p.17

A "brahmacsárja" szó tradicionális jelentése

2011-07-03T15:26:00.001+02:00

"[Az] Önvaló[ban] tart[ózkod]ás"

Bevezetés a Dzogcsen-be (előadás vázlata - részlet)

2011-06-18T18:58:00.004+02:00

*

(...)

A nem-kettős, önmagában egyedül létező Üresség szemlélése és az abban való megállapodás a közvélekedéssel ellentétben valójában nem "meditációval" érhető el.

A "meditáció" [lat, meditatio] eredetileg amúgy is azt jelenti, hogy "előkészítő elgondolása valaminek"; "gondolkodás valamiről", de ez most mellékes is.

Amiről gondolkodni lehet egyébként, az már nem "az": az már nem "a" kettősség-nélküli Nagy Üresség, mivel "ez az" Üresség nem dologiasítható, nem egy létező a létezők között, ami vizsgálható, vagy ami tárgya lehet az elmének.

Maga a szanszkrit terminus, a dhyana (ध्यान) is, (amit sokszor egyszerűen meditációnak fordítanak és akként [analizáló gondolkodásként] is értelmeznek), inkább "tisztán-látást", "visszatükröződést" jelent, mintsem elmeforgást ill. megosztott (ti. alanyra és tárgyra osztott) mentális tevékenységet, amelynek megállítása amúgy is a yógautak közös célja.

A meditáció szó helyett inkább a kontempláció [lat. contemplatio] a helytállóbb, már ami az Üresség valóságként való megjelenésének mikéntjét illeti a gyakorló előtt, de az sem tökéletes kifejezés erre a mikéntre, egyszerűen abból adódóan, hogy egyrészt ember-alkotta terminusról van szó, s mint ilyen, nem lehet alkalmas a szóban forgó valóság meghatározására, mivel az határtalan, és így mindent magában foglal, korlátok nélkül, és anélkül is, hogy bármi is megérintené. Másrészt azért sem helytálló terminus, mert az Üresség eme szemtől-szemben való "látása" egyesülés [sandhi, सन्धि], minden szeparáció és megkülönböztetés eltűnése a valóság felismerés által, s mint ilyenben, nincsen sem szemlélő, sem szemlélt sem.

A dzogcsen [rdzogs chen] tehát maga az akadálytalan "Nagy Egyesülés" (sz. mahāsandhi) idő-feletti állapotának felismerése (egyesülés helyett inkább: egyesültség, hiszen az egyesülés is kettősséget feltételez, ami relatíve igaz is, de csak az elfedett létrégiójú valóság [samvritti-satya] szempontjából).

Az nem-kettős, önmagában létező abszolút Üresség visszatükröződése minden jelenség üresség-természetében, a gondolatokban és az elme természetes tevékenységeiben, bármiféle konkrét meditációs eljárás, akarat, vagy erőfeszítés nélkül (atiyoga).

Ez az Üresség a zsentong [gzhan stong, "más-üresség"] doktrínája által bemutatott Más-Üresség, a Nagy Középső Út abszolút Üressége.

_______________________________________________

Regnum Dei

2011-06-15T07:53:00.000+02:00

Az alábbi részlet egy apokrif Platón-dialógusból való, a Második Alkibiadész-ből [134b-135a]: fő mondanivalója az, hogy aki uralni akarja önmagát, annak ismernie kell az igazi Én-t, a hétköznapi világ feletti valóságot, ez pedig az igazi erényt is jelenti egyben, s csakis ennek az erénynek az egyéni magánéletben való szilárd realizálása után lehet képes az illető arra, hogy az állam közügyeivel foglalkozzon: ha nem így történik a dolog, az ember menthetetlenül belebonyolódik a "népszerű", demagóg politikába, elmerül a külső dolgokban, ahol árulás, bukás és szerencsétlenség fogja érni. Az igazi szerencsétlenség pedig: a tudatlanság az Én-t illetően, ami ebből a szempontból maga az erénytelen élet.

Ez az apokrif Platón dialógus szépen mutatja be a hidat az egyetemes ontológiai-autológiai doktrína és a társadalom között.

"Szókratész: Az államoknak sem erődítésekre, meg hadigályákra, meg szárazdokkokra van szükségük, Alkibiadész, ha boldogok kívánnak lenni, nem nagyszámú lakosságra meg hatalomra, csak erényre.

Alkibiadész: Csakis.

Szókratész: Így ha helyesen és szépen akarod intézni az állam ügyeit, erényt kell nyújtanod a polgártársaidnak.

Alkibiadész: Hogyne.

Szókratész: De átadhatja-e valaki azt, amivel nem rendelkezik?

Alkibiadész: Hogy adhatná?

Szókratész: Tehát először neked magadnak kell erényre szert tenned, ahogy bárkinek, aki nem csak saját személyét és a hozzá tartozó dolgokat akarja uralni és gondozni, hanem az államot és az állam dolgait is.

Alkibiadész: Igazad van.

Szókratész: Nem is befolyásra és hatalomra kell szert tenned, hogy keresztülvidd, amit csak akarsz, és ugyanúgy az államnak sem - hanem igazságosságra és józanságra.

Alkibiadész: Úgy látszik.

Szókratész: Mert ha igazságosan és józanul cselekdtek, istennek tetsző módon jártok el, te is, meg az állam is.

Alkibiadész: Az bizony valószínű.

Szókratész: És ahogy imént mondtuk: úgy, hogy közben az istenit és tündöklőt tartjátok szem előtt.

Alkibiadész: Úgy látszik.

Szókratész: De ha ezekre függesztitek a tekinteteket, egyszersmind saját magatokat és a hozzátok tartozó dolgokat is megpillantjátok és felismeritek.

Alkibiadész: Igen.

Szókratész: De bizony, ha így tesztek, akár kezességet is vállalok érte, hogy boldogok is lesztek!

Alkibiadész: Ha kezeskedsz érte, akkor biztos is!

Szókratész: Ha viszont igazságtalanul ténykedtek, és az istentelenre és homályosra tekintetek, akkor a dolog természetéből adódóan bizonyára ehhez hasonló dolgokat cselekedtek, hiszen önmagatokat sem ismeritek meg.

Alkibiadész: Minden bizonnyal.

Szókratész: Mert, Alkibiadész: akinek szabadságában áll, hogy azt csináljon, amit akar, de nincs esze, ugyan mi fog azzal a közemberrel vagy állammal történni? Ha például a betegnek szabadságában áll, hogy azt tegyen, amit akar, de orvosi ésszel nem rendelkezik, viszont senki se állja útját önkényének - ugyan mi lesz vele? Vajon nem fog minden valószínűség szerint kárt tenni a testében?

Alkibiadész: Igazad van."

____________________________

Apokrif dialógusok, 89-90. o.

Atlantisz Kiadó, 2005.

Pratītyasamutpāda ('okozatiságtól föggő keletkezés')

2011-06-14T21:06:00.000+02:00

प्रतीत्यसमुत्पाद

__________________

Bevezetés a vallásbölcseletbe (előadásvázlat)

2011-06-02T20:46:00.004+02:00

Jelen előadás nem azoknak szól, akik szüntelenül kommentálják a szent iratokat ott is, ahol nincs helye kommentálásnak, és megállás nélkül magyarázzák azt, ami a Napnál világosabb, és nincs helye semmiféle leszűkítő értelmezésnek vagy magyarázatnak, mert a szöveg egyetemes igazságot közöl, kristálytiszta és világos. Jelen előadás nem akarja bizonyítani azt, amit nem kell bizonyítani, és nem a maga igazát szajkózza. Egyszerűen csak bemutat egy érdekes szöveget a Védákból, demonstrálandó, hogy nincs, és nem is volt ellentét a buddhizmus és a hinduizmus doktrínái között: "mindkét út" állandó jelleggel periodikusan kimondja "egymás" igazságait, mely Igazság egyébként univerzális, és csupán az ember tart igényt annak kizárólagos birtoklására, iskolák és filozófiák mögé bújva.

A következőekben idézett szövegek az Ágamákból (आगम) valók, és azt a vallástörténeti tényt prezentálják, hogy a hinduizmus ismerte az Önvalónak az Abszolút Ürességgel (Nagy-Ürességgel) való azonosítását, melyeket ugyanúgy fosztóképzőkkel írtak csak körbe, hozzátéve eme leírásokhoz, hogy minden szó és gondolat célt téveszt, hiszen akár Önvalóról, akár Ürességről beszélünk, azok csak a tudatlanság megszüntetésével realizálhatók, sehogy máshogy, továbbá prezentálja azt is, hogy a hinduizmus szintén ismerte a relatív üresség (ti. "valamitől való mentesség") theravāda-buddhista tanát is.

A részleteket szívből ajánlom meditációs témának mindazoknak, akik azt gondolják, hogy a hinduizmus kizárólagos alapdoktrínája egy naiv-teisztikus és eternalisztikus vallás, mely egy objektív Önvalóban mint Teremtő Személyes Istenben hisz, és mindazoknak is, akik úgy vélik, hogy a buddhizmus tagad és feláldoz mindent az üresség eszméjének oltárán, és makacsul szembe megy mindennel, ami nem az "ürességet" és az "éntelenséget" tanítja, kimondva-kimondatlanul nihilizmusnak téve meg a Buddha Dharmát.

Meggyőződésem, hogy az Üresség buddhista doktrínája és az Önvaló hindu tanítása ugyanarról a Valóságról szólnak, másképpen kifejtve, függetlenül az emberi értelmezések bozótjától.

Szövegek:

_________________________

A "belsőt" és a "külsőt" áthatva,

Az át, felül és alul [fogalmaival] örökké felosztva,

Mindenhol és mindenhol szilárdan áll az üresség, az önmagától fénylő Önvaló.

Örökké azon meditálj, mind többet és többet!

Nem üresség, és nem is nem üresség,

De nemüresség és üresség is egyben,

Mindent átható, ám részrehajlások nélküli

- Örökké gondolj erre az Önvalóra!

आत्मा साक्षात्कार (atma sakshatkara) 29-30

Az üresség, mely végtelen és mindent felölelő egyetlen egész, mely csakis a tiszta bölcsesség ragyogása, mely tökéletesen mentes minden látható megnyilvánulástól, s mely az "én" aspektusa, az a mag, mely megszabadulásként termi gyümölcsét, elhozva a szabadságot azáltal, hogy lehetővé teszi az ember egyesülését a Legfelsőbbel.

(...)

Természetes állapotukban nem léteznek a tettek, a tettek okai és következményei, sőt, az összes többi [szent iratokban] ismertetett elmélet sem létezik. Valójában még a változatos világ sem létezik, és nem létezik a világi egyén sem, aki kötődik a világ [különböző vonzó dolgaihoz].

Az egész világegyetem nem egyéb, mint nirálamba [निरालम्ब ~mindenféle támaszték nélkül létező valóság]. Sőt mi több, az univerzum a nirálamba fénye által ragyog. A jógi [befelé fordult elmével] beleolvad ebbe a teljességbe, eggyé válik vele úgy, hogy a világ minden tárgyát eggyé teszi vele. Légy tisztában ezzel!

Ha valaki nem meditál ezen a mindent átható ürességen, a tudatosság terén, akkor szanszári [világi személy] válik belőle, akit mindörökké béklyóba vernek a világi kötöttségek, mint a selyemhernyót a saját maga készítette gubó. Ezt meg kell értened!

(...)

Aki a sunjabháva [शून्यभाव ~üresség(természet)] nyila segítségével elpusztít minden tattvát [alapelvet], a pétalokától [a legalsó világtól] a Saktiig [a legmagasabb rendű tattvák egyikéig], melyek kölcsönösen függnek egymástól, az az ember nagy hősiességről tesz tanúbizonyságot. Ő elérte az anyagot meghaladó végső bölcsességet.

(...)

Meditálj az egyedüli Önvalón, mely átjárja az összes különböző formát, s mégis makulátlan marad [mivel ezek nem érintik meg], éppen úgy, mint az éter, mely áthatja az öt elemből alkotott összes teremtményt, s azok megsemmisülésekor mégis makulátlan marad.

(...)

Az az állapot, amelyben az elme elvesztette minden olyan támaszát, amihez ragaszkodhatna, amely örökké makulátlan és tiszta, s mentes a világi kötődésektől, az a megszabadulás természete, melyet a tudás által érünk el. Ne feledd ezt soha!

Légy mindig állhatatos a gyakorlásban minden kötődés tökéletes felszámolásával és az elmének a Szívben való szilárd rögzítésével, hogy megerősítsd a tudatosságot, mely ekkor hatalmas fényességgel és tisztasággal ragyog fel.

Tudd, hogy bárki, aki ezen a legfőbb ürességen meditál, s abban az állandó gyakorlás erénye által megszilárdul, az minden bizonnyal eléri a születésen és halálon túli nagyszerű állapotot.

देवीकालोत्तरागम (devikalottara agama) 14, 21-23, 26, 36, 40-42.

_________________________

Jegyzetek:

http://www.sub.uni-goettingen.de/ebene_1/fiindolo/gretil/1_sanskr/4_rellit/saiva/devikapu.htm

Az Ágama-részletek a Ramana Maharsi Összes Művei c. könyvből valók (Arunácsala Könyvek, Filosz Kiadó, Budapest, 2006.).

Cittavritti (lat. animadverto)

2011-05-29T19:10:00.001+02:00

Illusztráció az elmeműködés természetéhez.

A Nagy-Üresség (kontúrok)

2011-05-25T21:48:00.005+02:00

Niralamba (निरालम्ब)
Arupa (अरूप)
Anantapara (अनन्तपार)
Para (पर)
Amala (अमल)
Atimaya (अतिमाय)
Advaya (अद्वैत)
Purnata (पूर्णत्व)
Atiindriya (अतीन्द्रिय)
Svabhu (स्वभू)

______________________

Niralamba

Támaszték-nélküli

Független

Társtalan

Ön-támasztott

Egyedüli

Arupa
Formátlan

Anantapara
Végtelen [kiterjedésű]
Határtalan [kiterjedésű]

Para
[A] Más[ik]

Amala
Tiszta

Atimaya
Illúzión-túli

Advaya
Nem-kettős [Egységes]

Purnata
Teljesség

Atiindriya
Érzékszerveken Túli

Svabhu
Magában Létező

A Kapu

2011-05-21T12:40:00.004+02:00

„Valaki eljött a Prófétához - Isten áldja meg őt és adjon neki üdvösséget! - és így szólt:

Ó, Isten küldötte! Jelölj meg nekem egy olyan cselekedetet, amelyért, ha megcselekszem, szeretni fog az Isten és szeretni fognak az emberek!

Ő így válaszolt:

Mondj le erről a világról, akkor szeretni fog az Isten, és mondj le mindarról, ami az embereknél van, és szeretni fognak az emberek.”

*

*

A Szent Könyvekről

2011-05-21T12:22:00.000+02:00

Egy Szent Könyv minden egyes sora Beavatás,

ha olvasója lemondott önmagáról.

__________

Ám amíg valaki szubjektív elképzeléseihez és a síkvilág konvencióihoz ragaszkodik,

csak a felszínt látja a rejtett helyett, és a tiszta, világos,

magyarázatra nem szoruló szöveg is homályban marad számára

- még ha minden nap újra és újra fejből recitálja is azt.

"Amikor éjszaka van minden élőnek, akkor az önmagán uralkodó egyén ébren van;

amikor az élők ébren vannak, a tisztán látó bölcsnek éjszaka van."

भगवद्गीता, II.69

(at.1.)

2011-05-14T11:29:00.000+02:00

ad1.
az, hogy a hétköznapi-érzékszervi tudat előtt megjelenő dolgok a tradíció szerint oszthatatlan és kiterjedés nélküli "atomokból állnak", valójában azt jelenti, hogy nem anyagi szubsztanciákról van szó, hanem dimenzió nélküli tudattartamokról, melyek illzóriusan tűnnek reálisnak és objektívnak: valójában nincs a megfigyelő tudatától független létük: ami létet ad nekik, az a tudatlanság (avidya): a valódi ok[ok]ról való nemtudás, illetve másképpen: a tévesen valódi okoknak vélt tudás

ad2.
különbséget kell tenni a végtelen üresség (a lét) és a véges (formai) üresség között (nem-lét) [yogacara]

ad3.
az elfedett létrégiójú valóság koegzisztál az igazsággal

ad4.
okkazionalista elmélet, függő keletkezés (....)

علم الكلام

2011-05-09T22:18:00.000+02:00

Illusztráció a Szív szútrához

2011-04-30T17:30:00.001+02:00

Śiva allegóriája - II.

2011-04-29T14:32:00.004+02:00

*

*
_____________________

A szanszkrit anu (अणु) az "atom, parány[i]" jelentése mellett Śiva egyik neve (jelzője) is.

*

Tanulmányvázlat

2011-04-25T09:44:00.000+02:00

A minap véletlenül egy antikváriumban rábukkantam az "Egy régi arab anyagelmélet" c. dolgozatra, amely az okkazionalista atomizmust mutatja be Maimonidész egyik műve alapján (Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem, 1941).

Sok érdekes párhuzamra, analógiára lettem figyelmes az ortodox mutakallim atomizmus és a buddhizmus több eszméje között.

Ha végeztem a részletes vizsgálattal, egy rövid összefoglalást fogok adni a témáról, remélhetőleg pár héten belül.

Spinoza: Etika (II.35)

2011-04-14T07:28:00.000+02:00

"Az emberek ugyanis tévednek, amikor azt hiszik, hogy szabadok.

E vélemény egyedül azon alapul, hogy tudatában vannak ugyan cselekedeteinek, de nem ismerik az okokat, amelyek determinálják őket.

Szabadságuk ideája tehát az, hogy egyetlen okát sem ismerik cselekedeteiknek."

(Ez a jegyzet gondolatébresztő adalék az okfüggő keletkezés első három nidánájának (lásd lent), illetve a karma-yóga és a szánkhja doktrínájának jobb megértéséhez.)

_______________________________

1. Avidyā (nem-tudás) - illúzió (139)
2. Samskāra (késztetés) - [lenyomat/minta utáni] önteremtő képesség (963)
3. Vijñāna (tudat) - [valamit valaminek tartó] megkülönböztetés (852)

Śiva allegóriája

2011-04-13T20:33:00.003+02:00

*

*

__________________________________

Śiva [ɕivə]:

Visnu, Brahmá és Siva együtt alkotják a hindu háromságot. Siva a pusztító, aki a kali-júga, tehát a jelenlegi korszak végén eljárva a pusztítás táncát az egész univerzumot megsemmisíti. Siva a tudatlanság kötőerejének, a tama-gunának az irányítója.
A Kajlász-hegyen lakik, amely a tibeti Himalájában található. Arccal dél felé ül, s személye a lemondást és az univerzális pusztítást képviseli.
Az őt ábrázoló képeken jóképű ifjú, aki olyan fehér, mint a kámfor. Hamuval beszórt végtagjai erősek és simák. Három szeme van, melyek közül a harmadik a homlokán található, két szemöldöke között. Ezt a pusztítás idejét kivéve mindig csukva tartja.
E harmadik szem keletkezésének története szerint egyszer Umá, a hitvese játékosan Siva két szeme elé tartotta a kezét. Azon nyomban sötétség borult az egész univerzumra, és még a Napot vagy a Holdat sem lehetett látni. Siva ekkor megnyilvánította e harmadik szemet, hogy a fény visszatérhessen az univerzumba. Később ezt a harmadik szemét, melyet az emberiség iránti végtelen kegyéből egyébként csuk-va tartott, csak azért nyitotta ki, hogy elégesse vele Kámadévát, a kéj urát.
Egyik szeme olyan, mint a Nap, a másik mint a Hold, harmadik szeme pedig a tűzhöz hasonlatos. Ez a szeme, ahogy már fentebb utaltunk rá, lángot kilövelve képes bármilyen hatalmas élőlényt elpusztítani.
Bár ő az anyagi világ ura, a múlt, a jelen és a jövő ismerője, mentes az anyagi szennyeződéstől. Nem áll kapcsolatban senkivel, és nincsen senki, aki az ellensége lenne.
Ikonográfikusan Sivát ábrázolhatják kettő, három, négy, nyolc, tíz vagy akár harminckét karral is. A kezeiben tartott különböző tárgyak a következők: háromágú szigony (triszúla), harci korong (csakra), harci bárd (parasu), homokóra alakú dob (damaru), imafüzér (aksamálá), szarvas (mriga), hurok (pása), bot (danda), íj (pináka vagy adzsavaga), varázspálca (khatvánga), lándzsa (pasupata), lótusz (padma), koponyából készült ivóedény (kapála), tükör (darpana), kard (khadga) és így tovább.
Hosszú, befont hajából álló koronáját a félhold díszíti, s hajfürtjei közül a Gangá folyó árja zuhog alá. Ruhaként egy tigrisbőrt és egy elefántbőrt visel. Egész testén kígyók találhatók, melyek a nyakláncát, az övét, a szentelt zsinórját és a karpereceit képezik. Nyaka körül egy koponyákból álló füzért hord. Meditációja során tigrisbőrön ül, és soha nem fogad el semmilyen fényűző ruhát, füzért, ékszert vagy illatszert.
Az Úr Siva torka kék, mert megitta azt a mérget, amely akkor keletkezett, amikor a félistenek és a démonok az óceánt köpülték. Ez a méreg olyan roppant mennyiségű volt, hogy képes lett volna az egész emberiséget elpusztítani. Siva, torkában tartva az óceánnyi mérget, megmentette az élőlényeket a pusztulástól. Torka e méreg hatására kékült meg, s azóta Nilakanthának, "kéktorkúnak" is nevezik.

________________

A Pillanat Műve

2011-04-08T21:04:00.001+02:00

Ráébredni a Valóságra.

A svabhāva-śūnyatā és a helyes szemlélet

2011-04-06T12:05:00.001+02:00

"— Ó Kásjapa! Aki helyes szemlélettel rendelkezik, nem azért látja üresnek a tartamokat, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva üresek. Nem azért látja jeltelennek a tartamokat, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva jeltelenek. Nem azért látja őket nemkívánatosnak, mert annak tekinti őket, hanem mert azok a saját természetüknél fogva nemkívánatosak. Nem azért látja a tartamokat keletkezetlennek, eredettelennek, beazonosíthatatlannak, jellemezhetetlennek és megragadhatatlannak, mert annak tekinti őket, hanem mert azok maguktól olyanok. Ezt a felismerést nevezik helyes szemléletnek. Ó Kásjapa! A személyes önazonosság nem azért üres, mert az ember üresnek képzeli, hanem azért, mert a saját természeténél fogva üres. Üres volt a múltban, üres a jövőben, és üres a jelenben is. Így személyes önazonosság helyett az ürességre bízd magad!"

Kásjapa-parivarta-szútra, 2.

A Nagy-Ürességről

2011-03-25T07:22:00.005+01:00

*

"Azáltal, hogy a dolgoknál változás figyelhető meg, öntermészet nélküli voltuk lesz nyilvánvalóvá.

Ürességükből kifolyólag viszont egyetlen létező dolog sincs öntermészet nélkül."

Nagarjuna, Mūlamadhyamakakārikā, XIII.3. (मूलमध्यमककारिका)

_________________________

Nem a dolgok léteznek önmagukban, "amiknek" "van" egy üresség-öntermészetük,
hanem a fogalommentes Tiszta Nagy-Üresség létezik (= catuskoti; Tetralemma),

melyben öntermészet-nélküli jelenségek bukkannak fel,
a tudati lét háromfajta észlelési módjából és a függő keletkezésből eredően.

*

___________________

Lásd még Fehér Judit írását a középút filozófiájáról!

A Keselyűhegy felett

2011-03-23T07:32:00.000+01:00

"Akik testben látnak engem, vagy szavakban gondolnak rám,

azok egyáltalán nem látnak engem, és gondolkodásmódjuk is hibás;

a Magasztosak csak a Törvény Testében láthatók,

a Buddha igazán csak a Törvény princípiumaként érthető,

másmilyen módon semmiképpen."

वज्रच्छेदिकाप्रज्ञापारमितासूत्र

वेदना (vedanā)

2011-03-20T10:52:00.004+01:00

vedanā [tib.: tshor-ba] : “érzet” - a létezők (sat) egyik kategóriája ; a tudat (citta) egyik “funkciója” (caitta) - a tudathoz kapcsolt észlelési folyamat egyik eleme ; az öt skandha egyike (ld. még: cetanā, rûpa, samjñā, vijñāna)

Továbbá: vélemény, fájdalom, tudatosult érzékelés, érzet, tulajdon, tulajdonlás, megtalálás, elvétel, házasulás, tudás, tudatás

(szanszkrit-magyar, 893.o)

_____________________________________________

Emlékeztetőül:

1. Avidyā (nem-tudás) - illúzió (139)
2. Samskāra (késztetés) - [lenyomat/minta utáni] önteremtő képesség (963)
3. Vijñāna (tudat) - [valamit valaminek tartó] megkülönböztetés (852)
4. Nāmarūpa (név-és-forma) - [valamitől névvel megkülönböztetett dolog] neves forma (482)
5. Ṣaḍāyatana (hat érzék) - hatterületű külső érzékszervek [és tárgyai] (956)
6. Sparśa (érintkezés) - [az érzékszervek tárgyainak] közvetlen érzékelés[e] (1065)
7. Vedanā (érzékelés) - [véleménnyé] tudatosult érzékelés (893)
8. Tṛṣṇā (szomj) - [erős] életszomj (404)
9. Upādāna (ragaszkodás) - [a léthez való] odaadottság (223)
10. Bhava (létrejövés) - [valamivé váló] létezés (680)
11. Jāti (születés) - születés (375)

12. Jarāmaraṇa (halál) - öregedés és [varázslat általi] meghalás (371, 736)

XIV.sz-i forrás a szúfizmusról

2011-03-20T08:46:00.001+01:00

Ibn Khaldún [أبو زيد عبد الرحمن بن محمد بن خلدون الحضرمي]: Bevezetés a történelembe

(Al-Muqaddima [Osiris, Budapest, 1995. Ford: Simon Róbert]),

486-503 o., ld. különösen a 495.oldalt

A Śūnyata Mantra

2011-03-19T15:40:00.004+01:00

oṃ śū nya ta jñā na va jra sva bhā vā tma ko 'haṃ

oṃ śūnyata jñāna vajra svabhāvātmako 'haṃ

(oṃ emptiness knowing diamond self-nature-essence I)

Forrás: http://www.visiblemantra.org/sunyata.html

A Természet Rendjéről

2011-03-15T09:22:00.002+01:00

*

"Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák.
A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák."

Tao Te King, V.

*

A Valóság megismerésének allegóriája

2011-03-15T08:27:00.001+01:00

π

irracionális szám, nem írható fel két egész szám hányadosaként, tizedes alakja végtelen és nem ismétlődik periodikusan,

ezért értékét mindig lehet pontosítani közelítő törtekkel, végtelen összegekkel vagy szorzatokkal."

A megkülönböztetés drágaköve

2011-03-12T11:15:00.000+01:00

Az Én-Önmaga és a Másik - egy és ugyanaz.

A jelenvalólét kondicionáltságában is ez tárul fel, mint nem-Én.

__________________________

Jegyzet az ártatlanság ('ahimsa') fogalmához

2011-02-24T20:19:00.000+01:00

"A testi sértésekről készíthető látlelet, így az is megállapítható,

hogy hány napon belül gyógyulnak, de ki mondja meg egy szóról,

egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről,

hogy meddig lehet utána életben maradni,

s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?"

Ancsel Éva

Párhuzamos világok

2011-02-19T08:30:00.000+01:00

The Substance of a Dream

2011-02-18T07:38:00.000+01:00

B. egy antikváriumban véletlenül rábukkant egy 1922-es kiadású kisméretű könyvre, az "Ami az álomban valóság" c., Baktay Ervin által fordított hindu szerelmi történetre, fillérekért (angolra F.W.Bain ültette át).

Gyöngyszem a gyöngyszemben a mottónak szánt kis idézet a könyv első oldaláról, a Nidrádarpana-ból:

"Keverj a napszállta tűzfényével

Harmatkönnyet, melyet hűs Hold hullat éjjel,

Tégy hozzá még csókot, amit jó barát ád,

Ölelő folyondárt, rabló Thag pányváját,

Ellenséges gyilkot, tengertajték habját,

Perzselő vad lángot, hűlt tűz hideg hamvát,

Páratlan értékű drágakövet, gyöngyöt,

Szegényes rongyokat, szennyes sárgöröngyöt:

Dobj el e kevercsből minden szilárdságot,

Mindent, ami biztos: s a nő szívét látod."

Jó dolog látni, hogy még mindig lapulnak gyöngyszemek a belvárosi könyvkereskedésekben....

Illusztrációk a Láthatatlanhoz - három részben

2011-02-08T22:13:00.000+01:00

I. rész

II. rész

III. rész

__________________

(A fotókat a Szent István tér járóköveiről készítettem, 2011. február 8-án.)

Tanulmányfotók

2011-02-07T07:48:00.000+01:00

A Világ Hét Csodája

2011-02-03T07:18:00.001+01:00

Az Üresség

A Csend

A Napfény

Az Erdő

A Hajnal

A Folyó

A Hegy

Életdefiníció

2011-01-27T07:30:00.000+01:00

A Szellem játéka az anyaggal.

Az Emlékezés Rózsakertje

2011-01-21T15:28:00.001+01:00

*

Az Emlékezés azzal kezdődik, hogy minden mást elfelejtesz.

A Király Ösvénye

2011-01-16T17:31:00.003+01:00

Az Út allegóriája.

Intrate per angustam portam quia lata porta et spatiosa via quae ducit ad perditionem et multi sunt qui intrant per eam.
Quam angusta porta et arta via quae ducit ad vitam et pauci sunt qui inveniunt eam.

Biblia Sacra Vulgata, Mattheus VII.13-14.

*

Cím nélkül (hajnali meditációk karácsonykor)

2010-12-28T07:33:00.001+01:00

Az okfüggő keletkezés: illúzió.

Miként a végtelen sok különböző forma láthatatlan lényegét tekintve egyazon Ürességből nyeri létét,

úgy a végtelen sok különböző gondolat is lényegét tekintve egyazon Kozmikus Illúzió megnyilvánulása.

Ám az Üresség egyben Teljesség, és az Illúzió egyben az elgondolhatatlan Tudat is:

e relatív-kettő pedig a Kettősség-feletti Végső Valóság két fátyla csupán.

Aki eljut idáig, nem zavarodik meg semmitől:

megismeri Önmagát, így megismer mindenkit - és megismer mindent.

Ekkor feltárul a Szív belső, örök csendje.

Actus purus

2010-12-21T22:39:00.001+01:00

A tiszta cselekvés megnyilvánulása az a belső kontempláció, mely az emberben (és minden jelenségben) lévő Önmaga-Létre mint Istenre irányul - minden látszólagos "külső körülmény" között, akárhol, akármikor.

- Én - Én vagyok.

Mit jelent ez?

Az elme gondolat-rezdüléseinek megállítását és a gondolat-forgások szimultán szemlélését, az Én intellektuális és kvázi-reális elszakadását az illuzórikus "én"-től, a hamis-egótól, az elsődleges káprázattól, és így a Mindenséggel való Eggyé-válást is a jelenvalóságban.

Másként: ez az Üresség léttotalitásának kontemplációja: az Abszolút Lét önmagunkban való realizálása az önkiüresítés által, mely az időtlen Idő, és a Világ felett áll.

Ez az egyetlen tett, mely nem hoz létre újabb tetteket: ez az egyetlen tett, mely elvezet a Célhoz: ez a tett-nélküli Tett, a cselekvő nem-cselekvés.

Minden filozófiának ezt a tettet kell szolgálnia, és minden Filozófusnak ide kell visszatérnie: ez a Középpont

_____________________________

Nem igaz, hogy mindennek van oka: a Valóságban nincs ok és okozat.

Csak a tudatlanságnak vannak következményei: ez az illúzió.

Örök Advent

2010-12-14T07:53:00.006+01:00

A Földről nézve, a Nap körüli, ellipszis pályájú keringésből adódóan - két napot leszámítva - a nappalok és éjszakák nem egyforma hosszúak: az év vége előtt tíz nappal, december 21-én a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal.

Az ember a Szent Kinyilatkoztatásokon és a misztériumokon keresztül megértheti, hogy ez a jelenség annak a lemerülésnek és illúziónak a szimbóluma, melyből fel kell jutnia a fényre, újjá kell születnie, fel kell ébrednie - mindannak a léttartománya, aminek meg kell halnia; és mindannak a szimbóluma is, amiből aztán újra alá kell merülni a sötétbe - ad infinitum.

Az Örök Logosz testet öltésének szimbolikus ünnepe december 24., kereken három nappal a Fény halála után (mely három nap maga a Sötét Kor): a Fény ekkor Feltámad, és elindul hosszú, dicsőséges útjára, hogy mindent megvilágítson. Ezt jelenti valójában az Átlépés (Karácsony) szó is.

Hét nappal később aztán megismétlődik a Teremtés, megújul a Kozmosz, újraindul a körforgás: ez az Új Év ünnepe.

Minden ember egyéni élettörténetének szimbolikus útja ez, bukásokkal, alámerülésekkel, felemelkedésekkel és győzelmekkel teletűzdelve, mely évezredek óta ismétlődik, újra és újra, egészen addig, amíg végleg el nem indulsz Örök Éned felkutatására, hogy a sötétség végleg eltűnjön a szellemi Újjászületésben.

Addig pedig, amíg ez az Út el nem kezdődik, még tart a Három Nap - idelent.

A másik Államról

2010-12-10T08:02:00.004+01:00

Értelmi tükörkonstrukciók helyett.

0. Minden külső a Nagy-Üresség megnyilvánulása.

1. A külső csak a belsőn alapulhat.

2. A belső művelése a Yoga tudománya.

3. A Yoga tudománya a szakrális Én realizálása.

4. A szakrális Én realizálása a Nagy-Üresség önmagában.

5. A Nagy-Üresség önmagában: Megszabadulás.

___________________

Ma nem a metafizikai valóság ismeretéből táplálkozik a hatalom, és a kötöttségekből való megszabadulás sehol sem prioritás az emberek körében:
ma nem érvényes az az ősi alapelv, hogy minden tett másodlagos, sőt, egyenesen káros, mely nem a Felébredést célozza.

A "szólásszabadsághoz való jog" így ebből adódóan ma pusztán intézményesített bábeli zűrzavart jelent.

Ennek korrekciója nem cenzúra által lehetséges, hanem a jogok kötelességekkel való kiegészítésével. A kötelességek azt jelentik, hogy leírhatsz bármit, de kötelességed betartani a filozófiai dialógusok platóni szabályait (διαίρεσις; διαλεκτική): meg kell határozni a célt és a módszert, következetesen végig kell követni a szóban forgó gondolatsort, a kategorikus kijelentő mondatok mellett ellenőrző kérdőmondatoknak is szerepelnie kell, kerülni kell a személyeskedést, a közjót kell szolgálni.

Nem kötelező írni, de ha valaki ír, ezek a kötelességei: ha él a szólásszabadság jogával, ezeket a szabályokat vállalnia kell.

A probléma az, hogy ma senki sem ismeri ezeket a szabályokat: sem a "jogvédők", sem a hatalom - az önmaga farkába harapott kígyó vonaglik csupán.

Persze nincs ezzel semmi baj: szükségszerű ez is, mint ahogy a Nap is lebukik a hegyek mögé.

*

Modern kor: nem tagadni, integrálni kell (előadásvázlat - részlet)

2010-12-06T07:46:00.099+01:00

"Mert nem volt olyan idő, hogy ne léteztem volna én, vagy te,

vagy ezek az uralkodók, és ezután sem lesz úgy, hogy ne létezzünk mindannyian."

Bhagavad-gītā, II.12

Ha minden külső jelenség, ami létezik, a látszat ellenére valójában a Tudat, és ily' módon az Önvaló, a Szellem, a Nagy-Üresség megjelenési formája, tehát még a Történelmi Idő különböző Világkorszakai is, akkor az úgynevezett Sötét Kor (mely mindig is jelenidejű volt az ismert emberi történelemben, és amely mindig is gyorsult), önmagában véve még nem "rossz" és elítélendő dolog - éppen amiatt, mert egy Univerzális Örök Törvényből fakad.

És ha ez így van, akkor a modernitás sem el- és megítélendő - hiszen annak minden aspektusa ennek a Szellemnek a működése-, hanem csak az lehet kritika tárgya, hogy ha a jelenkor embere nem integrálja magába a tradicionális szellemi doktrínát, és az övét megelőző korok tudását. De fordítva is igaz ez: a ma emberének a modern kor valamennyi vívmányát a tradicionális létszemlélet nemes szellemében kell szemlélnie, hiszen meggyőződésem, hogy gyökerük azonos, és rejtett harmónia van közöttük, és nem ellentét: ha ez a szemlélet hiányzik, akkor erre a hiányra kell az egyes ember figyelmét felhívni, és nem a önmagában a jelenkort kell "támadni" és okolni a bajokért.

Azt gondolom ugyanis, hogy a "mai modern kor" hatmilliárd fős emberiségének méltán sokat emlegetett "anyagiassága, szellemtelensége és tudatlansága", semmivel nem nagyobb fokú, mint például Hésziodosz vagy Platón korának általános anyagiassága, szellemtelensége és tudatlansága volt, hanem csak mennyiségileg, arányaiban több ezek megnyilvánulási formái, sőt, feltehetően Platón vagy Arisztotelész kora ugyanúgy "modernnek" számíthatott mondjuk a bronzkor emberének korához képest (és lehet idő, amikor a mi korunk fog "archaikusnak" számítani, mondjuk húszezer év múlva). Nem is beszélve arról, hogy a jelenkor vitathatatlanul nagyobb tárgyi (ha úgy tetszik: anyagi) lehetőségeket adhat a spirituális út gyakorlásához, mint az ókori tárgyi feltételek, csak észre kell venni és tudatosítani kell azokat.

A televízió és a mozik például az emberiség legnagyobb iskolai oktatótermei is lehetnének, akárcsak a nyomtatott sajtó - és egy részük valóban az is. Az Internet révén minden szakrális szöveg másodpercek alatt eredeti nyelven elérhető és kinyomtatható, vagy könyv alakban megrendelhető a világ minden tájáról: könnyen lehet, hogy az én könyvtáram jobban felszerelt és gazdagabb, mint Platón idejében a magánkönyvtárak általában voltak, továbbá sok nagy tudású emberrel tudok percek alatt levelet váltani, vagy telefonon kapcsolatba lépni, legyen akár Ausztráliában az illető; nem is beszélve arról, hogy a "mindennapi megélhetés" és "robot" mindössze nyolcórányi, általában önként vállalt és civilizált elfoglaltságot jelent naponta, nem pedig állati sorhoz hasonló rabszolgaságot vagy fizikai szenvedést, mint akár száz évvel ezelőtt: korunkban elenyésző az analfabetizmus, és jó orvosi ellátást kaphat bárki - és ezek sem elhanyagolható tények egy korszak általános megítélésében.

Jelenleg minden tárgyi és nem-tárgyi feltétel adott ahhoz, hogy az ember szellemi útra lépjen: Önmagunk megismerése, a végső léttapasztalat egy űrhajóban éppúgy realizálható, mint a sivatagban.

Nem önmagában véve "jó" vagy "nem jó" egy korszak tehát: minden esetben az emberek szabad akaratán és karmájuk elrendelésén múlik, hogy rálépnek-e a szellemi útra, és rálépve mit utasítanak el, és mit nem: a szellemi Út minden pillanatban mindenki előtt nyitva áll, és a külső körülményektől függetlenül várja, hogy elvezesse a rálépőt a Megszabaduláshoz.
Pusztán az minősít egy kort, hogy mekkora hangsúlyt kap az emberek - külsőleg egyre gyorsuló, szellemileg egyre lassuló - életében eme metafizikaira vonatkozó szent tudás. A karma, a Sors pedig mindig, mindenki esetében mindenhol tökéletes.

Ám végső soron - az egyéni utadon - az sem számít, hogy az emberek fele nem vesz könyvet a kezébe, és egyáltalán nem olvas. Nem számít, hogy az emberek előnytelenül magas hitelt vesznek fel a negyedik tévéjükre is, amin aztán bambán nézhetik a néphülyítő műsorokat. Nem számít, hogy gyorsan, kapkodva élnek. Nem ez a lényeg, és ez nem a "modern kor hibája" - nem a mérnökök, a tévé, az űrkutatás, meg a műholdak tehetnek a műsorok színvonaláról, mondanivaló-nélküliségéről; nem az Internet tehet arról, hogy mire használják és mire nem; és mindenkinek bőven lenne módja és ideje elcsendesülni, lenyugodni is, ha akarna az Illúzió mögé pillantani. A fő oka a modern kor gondjainak azonos minden kor gondjával: ez pedig az, hogy ezek az emberek, akik lefelé élnek, akik nem látnak túl egójukon és a négy falon, akiknek csak földhözragadt, anyagias elemi vágyaik és ösztöneik vannak mindig léteztek, és mindig létezni fognak, csak az ókorban arénákba jártak gladiátor-viadalokra, meg lóversenyekre, bordélyházakba és kocsmákba, ma pedig egyre csak sürögnek-forognak, a "tettek embereinek" szerepében tetszelegve nem képesek öt percig sem egy helyben ülni. Ezek a dolgok azonban, mely árnyékok a barlang falán, nem érinthetik az utadat, nem érintik az Utat.

Ahogyan eme néptömegek mellett a szellemi emberek, a megvilágosodottak és bölcsek is léteznek, léteztek, és mindig létezni fognak: függetlenül attól, hogy a külső világot hogyan nevezik, miként értelmezik.

Nem az megoldás tehát a tölgyfa problémáira, ha levelei visszavágynak a makk-állapotba (ami meg feltehetően csíra szeretne lenni): látni kell az erdőt, a tisztást és a Napot éppúgy, mint a gyümölcsöket dézsmáló férgeket, és azt, hogy végső soron minden egy dologból ered, és ugyanoda tér is vissza. Az végképp nem megoldás semmire, ha különböző "mozgalmak" zászlaja alá olyan híveket toboroznak, akik - képtelen lévén az integrálásra - mindent ellenkezőleg akarnak tenni, mint ami a modern korban elvárható lenne. Az nem a modern kor fogyasztói társadalmának kritikája, ha kukázásból élsz; az nem a modern, gyorsuló idő elleni válasz, hogy mindent lassabban teszel. Ezek éppen hogy a modernitás bűvkörébe tartozó, a világ jelenségeit rosszul értelmező egocentrikus reakciók, melyek nem visznek előrébb a megoldáshoz, hanem éppen ellenkezőleg, eltávolítanak attól, és újabb illúziókat kapsz az előadáshoz.

A lényeg a Tudás és a tudatosság: tudva kell tenni, tudva kell élni, és akkor nem lesz ellentmondás, feszültség a modern kor és a tradicionális létszemlélet között: a világ világias aspektusát folyton változó eszköznek kell tekinteni, nem pedig célnak - a Cél világ-feletti.

Ha viszont az ember elvet minden "mait", szimplán "modernitásánál" fogva, pusztán arról tesz tanúbizonyságot, hogy képtelen valóban tradicionális létszemléletben és éber tudatosságban élni, és nem érti magát a modernitást: nem érti magának az Időnek a lényegét, és a mindent magába foglaló integrálás helyett legszívesebben homokba dugná a fejét, és visszamenekülne egy végleg köddé vált korba, mely semmivel sem jobb vagy szellemibb a mai kornál pusztán attól, hogy abban még nem létezett elektromos áram, meg bankkártya... és ez a meg-nem-értés már a horizontális pszichológia mennyiségi világához tartozik, nem a szellemi Úthoz.

A Teremtőről

2010-12-04T08:55:00.001+01:00

A Végtelen Nagy-Ürességet semmi sem vágta ketté.

A tudatos élet kapcsán

2010-11-28T09:49:00.000+01:00

A jelenvalólét világa közös világ. A benne lét együttlét másokkal. Az ő világonbelüli magán-való-létük együttes jelenvalólét.

A jelenvalólét az igazságban van. A jelenvalólét, mivel lényegszerűen hanyatló, létszerkezete szerint a "nem-igazságban" van. Az igazság a legeredendőbb értelemben a jelenvalólét feltárultsága, amelyhez hozzátartozik a világonbelüli létező elfedettsége. A jelenvalólét egyformán eredendően benne van az igazságban és a nem-igazságban.

Minthogy azonban a jelenvalólét bele van veszve az akárkibe, elsősorban meg kell találnia önmagát. Hogy magát egyáltalában megtalálhassa, lehetséges tulajdonképpeniségében kell "megmutatkoznia" önmagának. A jelenvalólétnek szüksége van arra, hogy tanúsítson egy önmaga-lenni-tudást, amely lehetősége szerint már mindenkor van.

Az Én-mondásban a jelenvalólét világban-benne-létként nyilatkozik meg.

Mi motiválja e "menekülő" Én-mondást? Az önmaga elől az akárkibe menekülő jelenvalólét hanyatlása. A "természetes" Énről való beszéd az akárki-önmaga sajátja. Az "Én"-ben az az Önmagam nyilatkozik meg, amely mindenekelőtt és többnyire nem tulajdonképpen vagyok.

Az akárki-önmaga mondja a leghangosabban és leggyakrabban, hogy Én-Én, mert alapjában véve ő tulajdonképpen nem önmaga, és kitér tulajdonképpeni lenni-tudása elől.

A jelenvalólét a hallgatag, magától szorongást elváró elhatározottság eredendő elszigeteltségében van tulajdonképpeni önmagaként. A tulajdonképpeni Önmagalét mint néma éppen hogy nem mondja, hogy "Én-Én", hanem hallgatagságába belevetett létezőként "van", amilyenként tulajdonképpen lehet.

Martin Heidegger: Lét és idő (145; 257-259; 311; 372-373. o. [részletek])

A Szív szútra Szívéről

2010-11-21T20:38:00.004+01:00

- A forma üresség, az üresség forma. -

De vajon mit is jelenthet ez?

A Forma - üresség:

a jelenségek öntermészete azonos: ez az azonosság a Nagy-Üresség,

a mindenben és mindenkiben benne rejlő, egyetemes Buddha-természet.

Az Üresség - forma:

ha felfedezed eme igazi Buddha-természetedet,
az egész Kozmosszal egy leszel, és a Világ egy lesz veled,
mert minden az Üresség megjelenése - formája.

Ez a hármasság pedig (az Üresség, a Forma, és az Azonosság): az Igaz, a Szép, és a Jó.

________________________

Ez a Buddha, a Dharma és a Szangha igazi titka.

_________________________

A Szent Parancs

2010-11-10T19:25:00.000+01:00

- Az önmegismerés isteni parancs, ezért kutatni kell, mi is az, ami kutat. -

Πλωτῖνος

Ennadis, IV.3.

Az upāya allegóriája

2010-11-09T22:37:00.001+01:00

*

उपाय [upāya; upa-aya]
közeledés
eszköz, módszer
erőfeszítés
út
az ellenséggel szemben alkalmazandó módszer

*

Śaṅkarācārya

2010-11-06T19:53:00.000+01:00

'Mindenhol és mindenkor szilárdan áll az Üresség,

az önmagától fénylő Önvaló.'

'Nem üresség, és nem is nem üresség,

De nemüresség és üresség is egyben.'

'Az üresség, mely a végtelen és mindent felölelő egyetlen egész, mely csakis a tiszta bölcsesség ragyogása, mely tökéletesen mentes minden látható megnyilvánulástól, s mely az "én" aspektusa, az a mag, mely megszabadulásként termi gyümölcsét, elhozva a szabadságot azáltal, hogy lehetővé teszi az ember egyesülését a Legfelsőbbel.'

Confluxus

2010-11-03T07:38:00.003+01:00

*

'Ahogyan az Óceán mélyén sem keletkezik hullám, hanem teljesen mozdulatlan,
úgy kell legyen a Szerzetesnél is, aki nyugodt és nem mozdul:
bensője szemernyit se rezdüljön.'

Sutta-Nipâta, 920

_________________________________

Σοφιστής, 257 b, c

2010-11-01T19:37:00.004+01:00

*

A nem-Én [anātman; अनात्मन्], és a "Parabhāva-sūnyatā" kifejezés kapcsán.

_____________________________

ver.0 (Simon, 1908: 162, 164. o.)

ὁπόταν τὸ μὴ ὂν λέγωμεν, ὡς ἔοικεν, οὐκ ἐναντίον τι λέγομεν τοῦ ὄντος ἀλλ' ἕτερον μόνον.

[...]

οὐκ ἄρ', ἐναντίον ὅταν ἀπόφασις λέγηται σημαίνειν, συγχωρησόμεθα, τοσοῦτον δὲ μόνον, ὅτι τῶν ἄλλων τὶ μηνύει [257c] τὸ μὴ καὶ τὸ οὒ προτιθέμενα τῶν ἐπιόντων ὀνομάτων, μᾶλλον δὲ τῶν πραγμάτων περὶ ἅττ' ἂν κέηται τὰ ἐπιφθεγγόμενα ὕστερον τῆς ἀποφάσεως ὀνόματα.

(A Szofista ógörögül)

ver.1 (Kövendi, 2001: 261. o.)

'Azt, hogy ha a nem létezőről szólunk - úgy látszik -, nem olyat fejezünk ki vele, ami a létezővel ellentétes, hanem csak olyat, ami különböző tőle.

[...]

'Ha tehát azt állítják, hogy a tagadás ellentétet jelöl, ezt nem fogadhatjuk el, csupán annyit, hogy a rájuk következő szók elébe tett "nem" szócska valami különbözőt jelent ezektől a szavaktól, helyesebben azoktól a dolgoktól, amelyekre a tagadásra következő szavak vonatkoznak.'

ver.2 (Bene, 2006: 102. o.)

'Amikor a "nem-létezőről" beszélünk, úgy látszik, nem a létező valamiféle ellentétét értjük alatta, hanem csupán tőle különbözőt.'

[...]

'Ha valaki tehát azt mondja, hogy a tagadás ellentétet jelez, ezt nem fogadhatjuk el, csupán annyit, hogy mikor a "nem" szócskát tesszük valami elébe, ezzel valami olyanra utalunk, ami más, mint a rákövetkező szavak, pontosabban mint azok a dolgok, amelyekre a tagadás után elhangzó szavak vonatkoznak.'

ver.3 (Kövendi, 1986: 1194. o.)

'Azt, hogy ha a nem létezőről szólunk - úgy látszik -, nem olyat fejezünk ki vele, ami a létezővel ellentétes, hanem csak olyat, ami különböző tőle.

[...]

'Ha tehát azt állítják, hogy a tagadás ellentétet jelöl, ezt nem fogadhatjuk el, csupán annyit, hogy a rájuk következő szók elébe tett "nem" szócska valami különbözőt jelent ezektől a dolgoktól, helyesebben azoktól a dolgoktól, amelyekre a tagadásra következő szavak vonatkoznak.'

ver.4 (Simon, 1908: 163, 165. o.)

'Amikor a nemlétezőt állítjuk, úgy látszik, nem valami ellentétét állítunk a létezőnek, hanem csakis mást.'

[...]

'Abba tehát, hogy a tagadás állítólag ellentétet fejez ki, bele nem egyezhetünk, csakis annyiba, hogy a ne tiltó- és a nem tagadószó elétételével megnemelt kifejezések más valamit jelentenek, mint a rákövetkező szók, vagy helyesebben azok a dolgok, a melyekre a tagadás után, de mellette kimondott szók vonatkoznak.'

Halottak napja

2010-11-01T07:52:00.000+01:00

Gautama:

'Magyarázd el nekem, kérlek –
ha úgy véled, kimondható:
Vénség, halál, kór markából
megszabadulni hogy lehet.'

Aráda:
'Természet és származéka,
születés, aggkor és halál -
ez, ennyi a való, mondják;
szilárd valóju, érd fel ezt.

Ami születik és vénül,
kínlódik, majd halálra jut,
az megnyilvánuló, tudd meg;
más a meg nem nyilvánuló.'

Aśvaghoṣa, Buddha carita, XII, 14, 17; 22.

θεος νεκρων αλλα ζωντων

Κατά Ματθαίον, 22,32

Non est Deus mortuorum, sed viventium.

Matthaeus, XXII. 32

Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké.

Máté, 22: 32

Három kontemplációs eszköz

2010-10-30T15:38:00.003+02:00

Contemplatione in semet ipsis perspiciunt nonnuli spiritum sua ipsius ope, alii rationali destinatione, operumque destinatione rursus alii.

________________

'Egyesek meditációval szemlélik énjüket saját énjükkel önmagukban, mások a szánkhja jógájával, ismét mások a cselekvés jógájával.'

Bhagavad-gītā, XIII.24

Észrevételek Geréb Ágnes tevékenységének helyesléséről és ellenzéséről

2010-10-29T07:23:00.032+02:00

'A Logoszt illetőleg [...] az emberek mindig

értetlennek bizonyulnak, mind azelőtt,

hogy meghallották volna, mind

amikor egyszer már meghallották.'

Hērákleitos, fr.1; Sextus Empiricus adv. math. VII 132

'Fiatal vagy, gyermekre és házaséletre vágysz.
Ámde én azt kérdem tőled: olyan ember vagy-e,
a kinek szabad gyermekre vágynia?'

Nietzsche: Így szólott Zarathustra, 87.o. [1778-1779]

"Mindenki azt tehesse a saját testével, amit akar..."

"A saját testünk feletti uralom a tét..."

"A saját test visszavétele zajlott az előadásban..."

"A testem az enyém..."

(részletek a az otthoni szülés elfogadásáért tartott előadásból)

1.
Nem fogom az otthoni szülést választók közismerten furcsa ismertetőjeleit elemezgetni, ahogy a továbbiakban nem fogok statisztikai szőrszálhasogatásba kezdeni az "orvos-szakmai konkrétumokról", az otthoni szülési protokoll meglétéről vagy hiányáról, biztonsági kérdésekről, és a kórházak felkészültségéről vagy felkészületlenségéről sem.

Nem fogom ezeket a kérdéseket érinteni, mert a szülés és a születés jelensége csupán sokadlagos szempontból materiális vagy biológiai aktus: valójában és elsősorban metafizikai és szellemi-tudati akció, és eme nézőpontból "a test nem más, mint az emberi szellem tapasztalatait szolgáló eszköz", amit messze meg kell haladni, ahogy Śaṅkara mondja, és nem fogok foglalkozni az otthoni szülés egyéb körülményeivel azért sem, mert magasabb szempontból nem az a lényeg, hogy hol és hogyan szül(et)nek az emberek, hanem az, hogy mit tekintenek Önmaguknak, és mit vélnek másnak.

Ebből a kardinális kulcsfontosságú autológiai-preontológiai alapkérdésből kiindulva ugyanis az egész otthoni szülés vs. kórházban való szülés "vitában" - bármelyik oldalt is nézzük - nekem azt a legszomorúbb látni, hogy a köznép (és magukat értelmiséginek tartó emberek nagy részének "jószándékkal" átitatott) metafizikai tudatlansága egyre nagyobb mértékű - a különböző "emberi jogokba" bújtatott - egoizmussal és materializmussal, szellemtelenséggel párosul, ráadásul rögtön letarolva és ellenségnek kikiálltva minden ellenvéleményt, ami az útjukba kerül. De nem ez a legnagyobb baj (bár kétségtelenül ez a legkevésbé szimpatikus, és legszembeötlőbb momentum az egészben, ami aztán alaposan maga alá is temet minden értelmes dialógus-csírát a két fél között).

A legnagyobb baj az, hogy e bábeli zűrzavar közben azt szinte senki nem veszi észre, hogy a külsődleges megnyilvánultságú, biológiai-korpuszkuláris szülés egocentrikus, inkább pszichológiai okokból eredő, puritán egyszerűségű "jól és békésen érzem magam" aktussá való transzformálása során, és a kórházi, esetenként ultramodern high-tech-stílusú, de "futószalag-szerű" szülések "szükséges rossz" hangulatú (vagy éppen ugyanolyan békés hangulatú!), profitorientált és mesterkélt irányításakor-manipulálásakor éppen a metafizikai eredetű szenvedést szolgálják a szereplők, akármi is legyen a díszlet és a lelki attitűd.

A szenvedést szolgálják, hiszen (ahogy minden más tevékenység során is) a szüléskor birtokolt személyes nézőpont mindkét esetben csak a végtelenül relatív, elfedett létrégiójú valóságot ismeri referenciapontként.

A születés levezetése-segítése előtt, közben, és után, a Megszabadulás Útjáról és a megnyilvánulások feletti Igazságról, a születés tudatlanság- és illúzió-természetéről, az igazi Én és a nem-Én különbségéről minden szereplő részéről az esetek 99%-ában mély hallgatás van csupán, mert az emberek már vagy elfelejtkeztek róla - vagy éppen soha nem is tudtak eme kérdések és Nemes Igazságok (आर्यसत्यानि) létezéséről, fontosságáról, vagy ha tudni vélnek is valamit, ami számukra "túl van a láthatón és tapasztalhatón", akkor az valójában valami mélyen pszichológiai jelenség, és a legkevésbé sem metafizikai.

A létesülés, az "illúziók óceánjának" világában való inkarnálódás univerzális traumája eközben továbbra sem magyarázható meg megfelelő módon a helyes teológiai és metafizikai alapállás nélkül: a miért homályban marad, függetlenül attól, ki hogyan éli meg a szülést, vagy hogy az milyen körülmények között bonyolódik le.

Lehetne helyesen is csinálni akár "ilyen", akár "olyan" módon is, ahogy sem egyik, sem másik metódus vagy operatio sem alapvetően "rossz" dolog, mint metódus: de jelenlegi civilizációnkban csaknem mindegy, ki hol szüli meg gyermekét, mert hiányzik az emberekből ez a megfelelő ontológiai-metafizikai alapállás (ahogy általában az élethez, és a meghaláshoz szükséges tudás is).

A szülésnél szinte mindig csak az a kérdés, hogy "a szülőnek mi a jó", és csak az az egyetlen szempont, "amit ő annak tart", mármint pszichikai értelemben "jónak". Hogy a megszületendő gyermek milyen "horizontális" körülmények között születik, az egyébként fontosabb az anyának, mint magának a gyermeknek, hiszen a születés traumája univerzális, "vertikális" feltétel mindenütt a Földön: egy magzat vagy egy újszülött mit sem tud a külvilágról: nem más, mint az anyaggal azonosult "egó", aki ebben a fázisában még önmagának sincs tudatában. Kórházi műtő orvosokkal vagy kandallós nappali "bábákkal": neki egyre megy.

Ami normális kultúrákban egy szellemi ember igazi célja lenne, eközben csendben és észrevétlenül felcserélődik az eszközzel, majd mindkettő megmásul: az okozatból "ok" lesz, a Létből élet, az életből lélek, a lélekből anyag.

A nem-Én-ből: én.

2.
Platón, aki az egész, nemesen élt emberi életet "a halálra való felkészülésként" definiálja, "létvakságról", "véleményszeretésről" beszél azok esetében, akik nem ismerik a létesülés-születés-halál mögötti valóságot, és a barlang falán táncoló árnyékokhoz hasonlítja az akként vélekedők komolytalanságát, akik mégis azt hiszik, hogy az egyéni születés, élet és halál önmagában bármit is ér: a köznép az általa elképzelt és tapasztalt "életet" véli a legmagasabb princípiumnak, miközben a Létről sajnálatosan mit sem sejt, ahogy a születés előtti- és a halál utáni potenciális tudati akciók realizálásának módjával sincs tisztában. "Elméjük úgy viszonyul a valósághoz, mint a bagoly szeme a Nap fényéhez", ahogy Arisztotelész és Aquinoi is tanítja.

3.
Tényleg paródia ez uralkodó világunkban, amely inkább az emberi középszerűséget és egocentrikusságot igenli - az emberfelettiség eszméje és az Abszolútum in concreto alanytudati realizációja, tehát a Felébredés helyett.

Pedig a lényeg - Nietzsche szavaival élve - momentán ez lenne:
"Ne csak tovább tenyéssz, de magasodj! Magasabb rendű testet teremts, első mozgást, önmagából kigördülő kereket - teremtőt kell teremtened."

Ugyanis bárhol is szüljön gyermeket valaki: valójában mit sem ér, ha Isten halott.

_________________________________________________

'– Mit jelent az, ha valakinek a testét szenvedés sújtja és a tudatát is szenvedés sújtja? Ilyenkor a tanulatlan világi ember, aki nem ismeri a nemes személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, aki nem ismeri a legkiválóbb személyeket, és járatlan és képzetlen az ő Tanukban, a testet önmagával azonosnak tekinti, vagy önmagát a test birtokosának tekinti, vagy a testet önmagán belülinek tekinti, vagy önmagát a testen belül lévőnek tekinti. Azoknak az elképzeléseknek a rabja, hogy „A testem én vagyok és a testem az enyém.” Miközben ezeknek az elképzeléseknek a rabjaként él, a teste átalakul és megváltozik. A teste átalakulása és megváltozása miatt szomorúság, panasz, fájdalom, elégedetlenség és kétségbeesés fakad benne.'

Nakulapita sutta, SN. XXII.1.

'A valóságot felismerő jógi így gondolkozzék: "Semmit sem én teszek", akár lát, hall, tapint, szagol, eszik jár, alszik, lélegzik, beszél, ürít, fog, szemét behúnyja, kinyitja. "Az érzékek kapcsolódnak az érzékelt tárgyakhoz" - vélje így.'

Bhagavad-gītā, V. 8-9

Az Advaita Vedānta allegóriája

2010-10-23T11:55:00.002+02:00

अद्वैत वेदान्त

_____________________________

Krisna halála

2010-10-21T16:45:00.003+02:00

A múlandó és létszomj-kondicionált személyiséget nem "lerombolni" kell,

hanem uralni.

_________________________________________

"Mélységes elmerülésben készült az isteni lélek,
hogy elváljon a halandó testtől, amelyet az emberiség jóvoltáért öltött magára.

Kṛṣṇa mulandó alakja mozdulatlan elmélyedésben ült az erdőség szívében.

Egy kóbor vadász a félhomályban őznek vélte a sötétlő formát és nyilával leterítette.

Így ért véget a Magasztos dicső megtestesülése;
igaz valója levetette az ideiglenes köntöst és visszaolvadt önnön örökkévaló isteni lényébe."

महाभारत

*

Bevezetés a kontemplációba

2010-10-20T07:40:00.001+02:00

Az Isten mindenhol a Csend;

a tomboló vihar mélyiben rejtező csend

a felséges Istennek szava.

Zend Avesta, Yasna 45, 7.

Zarathustra

*
_________________________

Az αὐτοδίδακτος kifejezésről

2010-10-19T07:55:00.006+02:00

"Aki csak azt tudja, amit megtanult, az sötétségben marad,

ide-oda fújja a szél, nem tudja szilárdan megvetni a lábát,

és a kiválóság számos formájába belekap terméketlen értelmével."

Pindarosz: Nemeai ódák 3, 40-42.

Az "autodidaktosz" (gr. αὐτοδίδακτος) kifejezés - a többi archaikus-tradicionális terminushoz hasonlóan - jelentős tartalmi kiüresedésen ment keresztül. Ma ezt a szót úgy fordítják-magyarázzák, hogy autodidakta "az, aki önerejéből, iskolákon kívül tanul", vagy konkrétabban: "önművelő, önmagát oktató ember; tanító nélkül, csakis saját erőből megszerzett tudású".

Ezekben a leírásokban és magyarázatokban sajnálatosan nincs megkülönböztetve a tudás két fajtája, mely már Platónnál (és később Aquinoinál) is megjelenik: az episztémé (ἐπιστήμη) és a gnózisz (γνῶσις) közti kardinális különbségről van szó. Iskolában, előadásokon és különböző írott szövegekben csakis "episztémét", tárgyi tudást ismerhetünk meg, amely Platón barlanghasonlatában a falon táncoló árnyékoknak felel meg (ezek jobb esetben a Holdra mutató ujjak lehetnek), míg a "gnózisz" csakis Istenre és a Lélekre vonatkozhat, tehát a barlangon kívüli, intelligíbilis Napra, mely belső kontempláció révén ismerhető meg, és amely minden árnyék valódi szülőatyja.

(A gnózisz "képzést" is jelent, a szó igazi és eredeti értelmében: a Lélekben őrzött tudására "visszaemlékező" ember anamnézisze (meditációja és kontemplációja) kezdeti szakasza során ugyanis "ideákat" ragad meg, melyek a Lélek által korábban konkrétan látott, későbbi újraszületésekor elfelejtett képeinek felel meg, hogy aztán eljusson a képek nélküli Tudáshoz, a Megszabaduláshoz.)

Az autodidakta szó igazi jelentésére Hans Urs von Balthasar hívja fel a figyelmet monumentális művének elején (A dicsőség felfénylése, 68.o.): eszerint a kifejezés nem a tanulás módjára, hanem arra utal, hogy a tudást honnan szerzi meg az ember: az "önmagától tanult" azt jelenti, hogy a preegzisztens és transzcendens, minden tapasztalatfeletti tudást magában foglaló Lélek (πνεύμα; Platón), Tudat (ज्ञान; buddhizmus) vagy Én-Önmaga (आत्मन्; hinduizmus) megismerésre kerül a személyes én részéről, és az csakis belőle meríti tudását, nem pedig "külső forrásokból".

Ez az eszme jól illeszkedik minden tradicionális metafizikai doktrínába, legyen szó a karma vagy a feltételektől függő létrejövés tudás általi felszámolásáról, vagy éppen az anamnézisz platóni ideájáról.

# 614

2010-10-13T07:48:00.003+02:00

"Gyermekek játszottak a folyóparton. Homokvárakat építettek, és minden gyermek a saját várát védelmezte, mondván: "Ez az enyém." Váraikat elkülönítették, és kizárták a tévedés lehetőségét, hogy melyik kié. Amikor az összes vár elkészült, az egyik gyermek felrúgta a másiknak a várát, és teljesen lerombolta azt. A vár birtokosa haragja gerjedt, társa haját tépte, öklével reásújtott és felordított: "Tönkretette a váramat! Gyertek ide mindannyian és segítsetek, hogy megkapja méltó büntetését!" A többiek mindannyian a segítségére siettek. Bottal ütötték a vétkest, majd rátapostak, amikor a földre esett. Majd elmentek a homokváraikba játszani, és mind azt mondta: "Ez az enyém: senki másé nem lehet. Táguljatok! Ne nyúljatok a váramhoz!" Ám eljött az est: sötétedett, és mindannyian úgy gondolták, haza kell menniük. Senki nem törődött azzal, hogy mi lesz a várával. Egyikük rátaposott, a másik széttúrta kezeivel. Majd elindultak és hazatértek, ki-ki a saját otthonába."

_______________________________________

Yogācāra-bhūmi-śāstra, IV. (részlet)
[Axis Polaris, V.31]

Bevezetés az Avatamszaka-szútrába

2010-10-11T22:23:00.003+02:00

"Ha az Ürességről hallottok engem szólni , nehogy azt higgyétek hogy a semmi ürességét értem ez alatt. Lényeges, hogy ne alkossatok hamis képet: például ha valaki a szellemét tökéletesen üressé teszi, csak a közömbösség és a differenciálatlanság állapotában él. A mindenség végtelen Üressége azonban milliárdnyi formát és alakzatot képes magába rejteni. A csillagok, és világok, hegyek, folyamok, patakok, források, erdők és bozótok, jó és gonosz emberek, mennyei és pokolbéli világok, a legmélyebb világtengerek, és a legmagasabb csúcsok, mind a végtelen Ürességben léteznek. A tér mindezeket átfogja, és hasonlóképp viselkedik önnön természetünk 'üressége'."

___________________________________________

__________________________________________

जाति

2010-10-08T19:13:00.006+02:00

"Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?"

בראשית

"Respondit Iesus et dixit ei amen amen dico tibi nisi quis natus fuerit denuo non potest videre regnum Dei.
Dicit ad eum Nicodemus quomodo potest homo nasci cum senex sit numquid potest in ventrem matris suae iterato introire et nasci.
Respondit Iesus amen amen dico tibi nisi quis renatus fuerit ex aqua et Spiritu non potest introire in regnum Dei.
Quod natum est ex carne caro est et quod natum est ex Spiritu spiritus est.
Non mireris quia dixi tibi oportet vos nasci denuo.
Spiritus ubi vult spirat et vocem eius audis sed non scis unde veniat et quo vadat sic est omnis qui natus est ex Spiritu."
Biblia Sacra Vulgata, Ioannes, III. 3-8

"Én tudom őt, a nem vénülő ősit,

mindenek Lelkét, mindenhol áradót,

kiről Brahman tudói mondják:

mivel Az örök, hát nem is születik."

श्वेताश्वतर उपनिषद, III. 21

A külső ember születése - a tudatlanság, az egó illúziója.

Az illúzióból való kilépés: távozás az otthonból az otthontalanságba, majd a pillanatnyi ideig létesülő,

keletkező és elpusztuló én transzmutációja a Tudás hatalma által,

majd belső újjászületés Szellemben - visszatérés az Én-Önmagába.

Minden azon múlik tehát, mit értünk Létezés és nem-létezés alatt.

Üresség és Teljesség alatt.

Én és nem-Én alatt.

Születés és Újjászületés alatt.

A külső emberi születésnek egyetlen célja van: az Önmegismerés.

Nem az a kérdés tehát, hol szüless, hol szülj, holj halj meg, hanem az, hogy képes vagy-e Szellemben Újjászületni.

A Szellem nem született, nincs kezdete, nem hal meg, és nincs vége: Örök és Idő-feletti.

"Ez vagy te."

______________________________

"Visszaemlékeztem sok különböző korábbi létezésemre, ilyeténképpen: egy életre, két életre, három életre, négy életre, öt életre, tíz életre, húsz életre, harminc életre, negyven életre, ötven életre, száz életre, ezer életre, százezer életre, majd világkorok keletkezésének időszakaira, majd világkorok pusztulásának időszakaira, majd világkorok pusztulása és keletkezése közötti időszakokra.

„Ott voltam, ez volt a nevem, ebben a családban, ebben a kasztban születtem, ez volt a foglalkozásom, ilyen örömet és bánatot értem, így végeztem életemet, onnan távozva amott születtem újra.”

Így emlékeztem vissza sok különböző korábbi létezésemre, azok formájára és jellegére."

"Az igazi Önmagad az, ami már létezett, mielőtt az Ég és a Föld szétvált volna, mielőtt apád és anyád megszületett volna. Ez az "Önmaga" bennem van, benne van a madarakban és állatokban, a füvekben és a fákban, mindenben. Pontosan ez az, amit buddha-természetnek nevezünk."

______________________

A Zen 'Örök Kezdők' szellemének allegóriája

2010-10-03T17:45:00.002+02:00

http://hu.wikipedia.org/wiki/Sakkmegnyit%C3%A1s

道德經, 45

2010-09-28T07:53:00.000+02:00

A Teljesség: akár az Üresség.

M-axióma

2010-09-28T07:33:00.001+02:00

Nem lép ki az ajtón
és világot megismer,
nem néz ki az ablakon
és égi út-at megismer;
mennél messzebb megy,
annál kevesebbet ismer;
ezért a bölcs
nem jár, hanem megismer,
nem néz, hanem megnevez,
nem cselekszik, hanem végbevisz.

道德經, 47

A Tiszta Én kivonása a szennyezett "én"-ből nem az anátman tagadását,

hanem a "valódi Én" megtalálását jelenti.

Ez az intellektuális aktus, melyben "az én visszatér az Énhez", nem más,

mint az őseredeti, létfeletti nem-cselekvés.

_______________________________________

[A nem-cselekvő Tudat úgy viszonyul a tettek világához,

mint a nyomdagépek a kinyomtatott szöveg értelméhez.]

Napéjegyenlőség

2010-09-22T20:10:00.005+02:00

Olvasom a különböző reakciókat a Dalai Láma budapesti látogatása és előadásai kapcsán. A skála igen széles, melyen ezen reakciók minősége húzódik: a legprimitívebbektől kezdve, melyekben a Gödör klub nevű fővárosi pszeudo-hippi-gyülekezőhely akármelyik befüvezett látogatójának közhelyszerű, ál-bölcs és üres gondolataihoz hasonlítják a Láma által "borzasztó angolsággal" elmondottakat, a korrekt és objektív, de a témában laikus, ám újságírásban profi zsurnaliszták által megszerkesztett összefoglalókon át, egészen a hisztérikus, személyi kultuszba átcsapó, ömlengő, ezoterikus maszlagokkal teli, vak magasztalásokig bezárólag.

A néhány üdítő kivételtől eltekintve nem nagyon vártam mást a felhozataltól, de a lényeg persze nem ez.

Hanem az, hogy ezen alkalom révén rendkívüli módon nyilvánvalóvá vált, hogy kevesen értik a buddhizmust... keveseknek van erejük hozzá, hogy megértsék, kevesen gyakorolnak valójában, és keveseknek adatik meg a szerencsés alkalom, hogy "túljutván a világi dolgokon való vágyódáson és bánkódáson", tisztán lássanak és tudatosan tapasztaljanak, akár még magával a buddhizmussal - mint filozófiával - is kellő távolságot tartva.

Ezen a helyzeten pedig sajnos a teltházas, on-line Interenet-közvetítéses sportcsarnok-előadás sem változtat semmit, de végső soron nem is kell, hogy változtasson bármin is.

Jelenleg ugyanis ez az általános helyzet jelenti a Kozmikus Időciklus Rendjének megnyilvánulását.

Ezt a Rendet, és annak megnyilvánulásait befolyásolni megpróbálni ugyanolyan hiba, mint stabilizálni akarni benne egónkat: mindkettő tett, mely tetteket szül, és fenntartja a Nagy Illúziót.

Nem befolyásolni kell, hanem: Tudni. Egyedül, Dalai Láma nélkül. Ez "a" buddhizmus.

Post scriptum:

Ha valaki a hétvégén felismerései, intuíciói vagy tudatosításai révén úgy érzi, hogy előrébb jutott az Úton, és látszólag ezek a Láma Dharma-beszédeivel kapcsolatosak, mégis azt kell mondani, hogy csakis önmaga erőfeszítéseinek köszönheti előrejutását; és ha valaki egy tapodtat sem haladt semerre sem, az szintén csakis önmaga tudatlanságának a sorsszülötte.

A Guru [Láma, Mester] ugyanis Isten, Isten az Önvaló, az Önvaló pedig egyedül Önmaga, ami csak belső látással és meditációval tárul fel - mindenkinek a belső énjében, a Pillanat Csendjében.

Akkor, amikor az egész sportcsarnokban egyszerre tizenegyezer ember állt teljesen némán, a Láma érkezésekor.

Az időciklusokról

2010-09-12T18:10:00.000+02:00

De una bonorum angelorum malorumque natura.
Nullam essentiam deo esse contrariam, quia ab eo, qui summe et semper est, hoc in totum videtur diversum esse quod non est.
De inimicis dei non per naturam, sed per contrariam voluntatem, quae cum ipsis nocet, bonae utique naturae nocet, quia vitium, si non nocet, non est.
De naturis inrationalium aut vita carentium, quae in suo genere atque ordine ab universitatis dedecore non discrepant.
Quod in omni naturae specie ac modo laudabilis sit creator.
Quae causa sit beatitudinis angelorum bonorum et quae causa sit miseriae angelorum malorum.
Causam efficientem malae voluntatis non esse quaerendam.
De amore perverso, quo voluntas ab incommutabili bono ad mutabile bonum deficit.
An sancti angeli, quem habent creatorem naturae, eundem habeant bonae voluntatis auctorem per spiritum sanctum in eis caritate diffusa.
De opinione eorum, qui humanum genus sicut ipsum mundum semper fuisse existimant.
De falsitate eius historiae, quae multa milia annorum praeteritis temporibus adscribit.
De his, qui hunc quidem mundum non sempiternum putant, sed aut innumerabiles aut eundem unum certa conclusione saeculorum semper nasci et resolvi opinantur.
Quid respondendum sit his, qui primam conditionem hominis tardam esse causantur.
De revolutione saeculorum, quibus certo fine conclusis universa semper in eundem ordinem eandem que speciem reditura quidam philosophi crediderunt.
De temporali conditione generis humani, quam deus nec novo consilio instituerit nec mutabili voluntate.
An ut deus semper etiam dominus fuisse intellegatur, credendum sit creaturam quoque numquam defuisse cui dominaretur, et quomodo dicatur semper creatum quod dici non potest coaeternum.
Quomodo intellegenda sit promissa homini a deo vita aeterna ante tempora aeterna.
Quid de incommutabili consilio ac voluntate dei fides sana defendat contra ratiocinationes eorum, qui opera dei ex aeternitate repetita per eosdem semper volunt saeculorum redire circuitus.
Contra eos, qui dicunt ea, quae infinita sunt, nec dei posse scientia conprehendi.
De saeculis saeculorum.
De inpietate eorum, qui adserunt animas summae veraeque beatitudinis participes iterum atque iterum per circuitus temporum ad easdem miserias laboresque redituras.
De conditione unius primi hominis atque in eo generis humani.
Quod praescierit deus hominem, quem primum condidit, peccaturum simulque praeviderit, quantum piorum populum ex eius genere in angelicum consortium sua esset gratia translaturus.
De natura humanae animae creatae ad imaginem dei.
An ullius vel minimae creaturae possint dici angeli creatores.
Omnem naturam et omnem speciem universae creaturae nonnisi opere dei fieri atque formari.
De Platonicorum opinione, qua putaverunt angelos quidem a deo conditos, sed ipsos esse humanorum corporum conditores.
In primo homine exortam fuisse omnem plenitudinem generis humani, in qua praeviderit deus, quae pars honoranda esset praemio, quae damnanda supplicio.

De Civitate Dei, Lliber XII

___________________________________

(Ahuramazda (az Avesztában) megmutatja Zarathusztrának egy fa gyökerét, melynek négy ága van, egy aranyból, egy ezüstből, egy acélból, egy pedig acél és vas ötvözetéből, s ezeket a következő ezredév négy hanyatló szakaszaként írja le.)